Új blog!

(link)

A nagy nap (20.rész)

Sziasztok! Meghoztam az utolsó részt. Sokkal hosszabb rész lett, mint az eddigiek. 

2015.június 25.

Hát… Szerencsésen túl éltük a karácsonyt a szilveszterrel együtt. A karácsonyt, mint minden ember, azokkal tölti, akik nagyon fontosak az életében. Az én életemben csak 4 fontos női személy van. Anyu, Jess, Ashley és Naomi. Ashley-vel nagyon jó a viszonyunk. Barátságnak már rég nincs helye. Ezt felváltotta a szerelem. Persze most már két szerelmem is van. Ashley és Naomi. Vagy ha úgy vesszük, akkor 3, mert a zongora is, de az most mellékes. Nagyon sok mindent történt fél év alatt. Naomi már 6 hónapos. Elkezdett mászni és gügyög is. A legjobb érzés az volt, mikor otthon zongoráztam és tetszett neki a dallam, mert elvigyorodott, és amikor sírt megnyugodott a zongora hangjától és elaludt. Egyszer az ölembe ültettem és úgy zongoráztunk. Nagyon tetszett neki.

Próbáltam minél több időt a szerelmeimre szakítani, de ez nem mindig sikerült. Már az is az eszembe jutott, hogy otthagyom a bandát és megpróbálok minél jobb apuka lenni. Ezt a gondolatomat megosztottam Ashley-vel, aki persze egyből leharapta a fejemet, hogy mit képzelek magamról, hogy csak úgy otthagynám a bandát, de eközben meg is értette a szándékaimat és elérzékenyült. Mindezek mellett csodálatos éjszakákat töltöttünk együtt…

Ma van június 25-e. Életem nagy napja. Ha minden jól megy, akkor feleségül veszem Ashleyt… És most merül fel a kérdés, hogy mondta azt, hogy: ”Ha minden jól megy”. Ashely nem tudja, hogy ma feleségül veszem, mert nem kértem meg a kezét.

Pár héttel ezelőtt kidolgoztam egy tervet. Mivel nem ronthatok csak úgy rá, hogy gyere és most házasodunk, így megkértem Ashely apját, hogy vigye el az étterem / szállodában, hogy próbálja meg az általa tervezett esküvői ruhát és majd lefényképezi a csodálatos udvarban. Eközben mi a kertbe székeket helyeztünk, hogy a család le tudjon ülni és oltárt díszítettünk.

Ashley szemszöge

Eközben

Nem értem apát, minek kell ez a nagy cécó. Terveztem egy menyasszonyi ruhát, amit megvarrtak. És? Minek kell felvennem??? Ja igen, tudom már mért kell felvennem, hogy letudjon fényképezni benne. De ezt otthon nem lehet???? Valami itt nagyon sántít, de majd úgy is kiderül…

Ellenkezés nélkül felvettem a ruhát, megcsináltam normálisan a hajamat és a sminkemet, majd az udvar felé vettük az irányt, kép készítés céljából. Kiérve az udvarra egy esküvői díszletet véltem felfedezni. Az oltárnál állt egy pap és a jobb oldalán pedig a Wanted fiúk. Jay picit meglökte a szembe lévő srácot, hogy nézzen rám. A srác hátra fordult és ő nem más volt, mint Nathan. Egész végig őt néztem és csak mosolygott.

- Apu, mi ez az egész? – Kérdeztem meg aput, aki a kezembe nyomott egy virágcsokrot.

- Majd meglátod.

Karöltve elsétáltunk a székekig, majd megszólalt, azaz átlagos esküvői zene, amire mindenki felállt. Fel sem tudtam fogni a dolgokat, abban a pillanatban, mert a szívem a torkomban dobogott és csak Nathan-t figyeltem.

Az oltárhoz érve, apu elengedett és leült a helyére. Nathan az utolsó pillanatban egy biztató mosolyt küldött felém, amit viszonoztam. A pap felé fordultunk, aki elkezdte a mondókáját.

Nathan szemszöge

- Kedves Jegyespár! A mai napon, esküvőjük napján, nemcsak két ember élete kötődik majd össze, hanem két családé is. Megjelent vendégeikkel együtt valamennyien átérezzük az Önök örömét és boldogságát. Felnőtté válásuk első nagy döntését hozták meg akkor, amikor szerelemmel a szívükben megjelentek előttem azzal a szándékkal, hogy egymással házasságot kössenek. A megelőző eljárásban kinyilatkoztatott szándékuk, illetve a bemutatott okirataik alapján megállapítottam, hogy ennek törvényes akadálya nem volt.

…

- Akinek bármi problémája van, azzal, hogy e két szerelmes nem esküdhet meg, az szóljon vagy hallgasson mindörökké.

- Tiltakozom! – Hallottam meg egy női hangot a hátam mögül, mire hátrafordultam.

- Ariana? – Lepődtem meg. – Te meg mit keresel itt?

- Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy nem veheted őt feleségül. – Mutatott Ashely-re, aki meglepődve figyelte a történteket.

- Na, és mért nem? – Kérdeztem vissza.

- Mert minap, nekem vallottál szerelmet az ágyban! – Erre mindenki rám nézett, majd csak annyit vettem észre, hogy Ashley elfut.

- Hihetetlen vagy Ariana! Nem vallottam neked szerelmet, főleg nem az ágyban. Mire jó ez, hogy hazudozol össze – vissza???

A testemet harag járta át és szinte neki tudtam volna menni, hogy az ember nagy napját képes elrontani egy ilyen hazugsággal.

- Nathan menj Ashley után, mi lerendezzük. – Jött oda Tom segíteni.

Nem törődtem semmivel, csak elkezdtem futni abba az irányba, amelyikbe Ashley. Pár perc futás után meg is találtam. A tóba kinyúló stégen állt és a korlátnak támaszkodott. Lassú léptekkel közelítettem felé.

- Ashely! – Szólítottam meg, majd mellé mentem, így én is a korlátnak dülleszkedtem.

- Hagyj békén! – Fordult el, hogy könnyeit letörölje.

- Nem hagylak békén, mert tudnod kell az igazságot. Soha sem voltam együtt Ariana-nel és nem is vallottam neki szerelmet. Ezt csak ki találta, mert ő össze akart velem jönni, de én, ő vele nem. Én csak téged szeretlek. Te is látod miket csináltam, hogy örömet szerezzek neked. – Mondtam az igazságot, de Ashley még mindig csak a távolba meredt. – Ez lett volna életem legjobb napja, amikor feleségül veszem életem választottját, de egy ilyen félre értés miatt lehet, hogy sose tudom meg azt a választ, amit szeretnék. – Céloztam rá, hogy még nem mondott se ’nem’-et, se ’igen’-t.

Elmeredtem én is a tájban és a könnyeimmel küszködtem. Hirtelen csak azt vettem észre, hogy Ashley elmegy mellőlem, majd utána néztem.

- Nem jössz? – Nyújtotta felém a kezét, de csak értetlenül néztem rá. – Te mondtad… Tudnod kell a válaszomat. – Mosolygott, majd még egyszer kinyújtotta a kezét.

Abban a pillanatban jöttem rá, hogy tényleg hisz nekem és akarja a házasságot. Kéz a kézben visszamentünk az étterem udvarában, ahol mindenki mászkált idegességében. Végig vonultunk a székek között és megszólaltam, hogy tisztázzam a helyzetet.

- Mindenkitől szeretnék bocsánatot kérni, emiatt a félre értés miatt. Csak, hogy tisztázzuk, hogy nem vallottam senkinek se szerelmet, csak enne a lánynak. – Néztem Ashley és akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.

- Akkor kezdhetjük elölről? – Kérdezte a pap, mire csak bólintottam.

…

- Kijelenti-e Ön Ashley Montez, hogy az itt jelenlévő Nathan James Sykes-szal házasságot köt?

- Igen. – Mosolygott rám.

Kijelenti-e Ön Nathan James Sykes, hogy az itt jelenlévő Ashley Montez-zel házasságot köt?

- Igen. – Mondta ki olyan határozottam, amilyen határozottan csak lehetett.

…

- Én Nathan James Sykes esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy Ashely Montez-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt, Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrők, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges gondviselője leszek. Isten engem úgy segéljen. Ámen.

- Én Ashley Montez esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy Nathan James Sykes-t, akinek most Isten színe előtt kezén vagyok, szeretem. Szeretetből megyek hozzá, Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrők, vele szenvedek, és őt sem egészségében sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges segítőtársa leszek. Isten engem úgy segéljen. Ámen.

- Megcsókolhatod a menyasszonyt! – Fordult oda hozzá a pap.

Kezeimet a derekára csúsztattam, majd közelebb hajoltam hozzá és ajkaimat megérintették az övét. Olyan gyengéden csókolhattam meg, mint még soha az életben.

A szertartás után bementünk az étterembe, ahol az ebédünket szolgálták fel. Jóízűen megettük az ételeket. Ashley még mindig sokkos állapotban volt ettől az egésztől, de legalább most már nem a barátnőm, hanem a feleségem.

A vacsora után, aki akart mindenki mondhatott beszédet. Természetesen én is megszólaltam.

- Ashley. Már nagyon régóta ismerjük egymást. Amikor találkoztunk, utána két évig voltunk együtt, majd elváltak útjaink, de szerencsére a sors úgy akarta, hogy megint egymásra találjunk. Az a kimaradás, olyan számomra mintha nem is lett volna, mert ha nem is voltál velem, akkor is a szívembe őriztelek. Miután újra összejöttünk egy csodás meglepetéssel ajándékoztál meg, és ez az ajándék nem más, mint egy kisbaba, Naomi. Az évek alatt, csak a barátnőmnek hívhattalak, majd anyuka lettél és most már, mindezek mellett a feleségem vagy. Szeretnék minden egyes percet veled tölteni örökké. De nekem még az örökké is kevés, hogy veled legyek. Teljes szívemből szeretlek.

Naomi (19.rész)

Májusban tudtam csak haza utazni Glouchester-be. Ashley-vel megbeszéltük a dolgokat. Bocsánatot kértem tőle, hogy olyan rosszul reagáltam le a dolgokat. Mivel nem tudtam előre, hogy mi lesz a jövőben, így átnyújtottam neki egy kis borítékot. Pénz volt benne. Nem akarta elfogadni, de erősködtem, mert nem tudtam, hogy mikor fogok bekeveredni egy baba boltba.

A nyár nagy részét Los Angelesben töltöttük a bandával. Ashley-vel sokat beszéltem ez idő alatt. Megbeszéltük, hogy mindig küld ultrahangos képeket a babáról.

Elmesélte, hogy az orvos meg tudta állapítani, hogy fiú lesz-e vagy lány a gyerek. Érdekelt, hogy milyen nemű lesz a gyerekem, így rákérdeztem. Szokásához híve húzta az agyamat… Fél óra tippelgetés után, a kamerában megmutatott egy rózsaszín ruhát. Így már biztos volt, hogy kislányom lesz.

Ashley szemszöge

2014.november 12.

A napokban nagyon erős fájdalmaim voltak. Reggel a magzatvizem is elfojt, így már biztos voltam benne, hogy jön a baba. Délután meg is született a kislányom. Szép és egészséges. Este mindenki bejött minket meglátogatni a kórházba. Anyu, apu és a két bátyám. Még Nathan anyukája és a húga is bejött. Mivel Nathan az apja, a pici babának, így kötelességemnek éreztem azt, hogy közöljem vele a hírt.

Ashley -> Nathan

Délután 3-kor megszületett a kislányunk, Naomi. Ép és egészséges. 50 cm és 3550 gramm.

Nathan szemszöge

A kocsiba ültem és már majdnem elaludtam, mikor rezgett a telefonom, hogy üzenetem érkezett.

,,Délután 3-kor megszületett a kislányunk, Naomi. Ép és egészséges. 50 cm és 3550 gramm.”

Nagyon megörültem a hírnek, de közben el is szomorodtam, mert nem tudok haza utazni hozzájuk, két hétig biztos, hogy nem.

2014. november 27.

Volt egy kis szabadidőm, ezért úgy gondoltam, hogy haza utazok pár napra, ami kb. egy hétre. Beérve a lakásba, az előszobában leraktam a cuccomat és beljebb mentem a nappaliba. Vidáman kiabáltam, hogy ’megérkeztem’. Jess, a húgom már egyszerre ugrott a nyakamba, így üdvözölt. Anyu is oda jött és tőle is kaptam egy ölelést. A legnagyobb meglepetést az okozta, mikor Ashley lejött az emeletről, lányával, Naomival a kezében. Az arcáról egy kicsi meglepődöttséget szűrtem le, majd elvonult mellettem és a kanapéra fektette Naomit.

- Máris mész? – Kérdezte Jess, miközben helyet foglaltam én is a kanapén.

- Igen, mert lassan etetés idő. – Mondta és elkezdte öltöztetni, jó melegen a picit.

Nem tudtam mi tévő legyek. Menjek oda hozzájuk, mintha mi se történt volna, vagy majd később cselekedjek? Olyan bizonytalan voltam azokban a percekben.

- Hát, akkor én megyek is. – Indult az ajtó fele.

- Kikísérlek! – Álltam fel és követtem őket kifele.

Kikísértem az utcára és megvártam, amíg az autó ülésben lévő hordózóba beleteszi Naomi-t és becsatolja.

- Hát akkor. Szia. – Köszönt és már szállni akart be az autóba.

- Várj! – Állítottam meg. – Csak azt szeretném megkérdezni, hogy valamikor nem tudnánk találkozni, hogy veletek legyek egy picit?

- Akkor jössz, amikor akarsz. Tudod, hogy hol lakom… Jah, meg az szeretném mondani, hogy december 15.-én lesz a keresztelő. Remélem eljössz.

- Mindenképpen ott leszek. – Mosolyogtam rá biztatóan.

- Ha a fiúknak is van kedvük, akkor ők is eljöhetnek.

Gondolatok (18.rész)

Már vagy eltelhetett két hét is azóta, hogy Ashley bejelentette, hogy terhes. A bejelentés után a fiúk észrevették rajtam, hogy valami gond van. Elmondtam nekik a nagy hírt. Tátva maradt a szájuk a meglepődöttségtől. Kaptam tőlük hideget és meleget egyaránt. Hideget azért, mert Ashley szemébe mondtam, hogy nem tudok a gyerekkel foglalkozni. Meleget pedig azért, mert kiálltak mellettem, meg persze gratuláltak. Drágalátos anyukám is felhívott. Kiderült, hogy rákérdezett Ashley-nél a kapcsolatunkra és ő mindent elmondott neki. Ennek a következménye az lett, hogy kaptam egy jó nagy fejmosást. Voltam én abban a pillanatban anyunak a felelőtlentől elkezdve, egy barom állatig minden, csak rendes ember nem. Ebben a legrosszabb, hogy igaza is volt. De az egy picit felvidított, hogy a végén, a düh kitörése után, boldogság töltötte el attól, hogy nagymama lesz.

2014. március 02.

Elszántam magam arra, hogy felhívom Ashley-t és megbeszélem vele ezt az egész baba témát. 100-szor hívtam, de mindig az üzenetrögzítő kapcsolt be. Ezt a témát nem így szeretném vele megvitatni. Hogy mi késztetett rá, hogy felhívjam? Annak két oka van.

Egy: Siva beszélt a fejemmel, hogy egy gyerek nagydolog és Ashley-nek is, és a babának is, szükségem van rám. És ha most nem lépek, akkor egyikőjüket se láthatom az elkövetkezendő időben.

Kettő: Nem akarom, hogy apa nélkül nőjön fel, mint ahogy én.

Ashley szemszöge

Eközben Londonban

Kicsit fáj Nathan hozzáállása a gyerek kapcsán, de nem tudok ellene mit tenni. Nem tudom kényszeríteni semmire se. De nem baj. Most az életemben minden jól alakul. Van egy nagyon jól fizető állásom, amit szeretek is. Nagy változatos munka. Ruhákat tervezek, amiket vagy én varrok meg, vagy mások. De amit a legjobban szeretek az, az hogy a modelleket én öltöztethetem fel. Álmaim állása. Azt is megengedték, hogy haza költözhessek Glouchester-be és otthon végezzem el a kitűzött feladatokat.

Mivel pár hónap múlva jön a baba, így arra gondoltam, hogy veszek magamnak egy saját házat és ott eléldegélünk kettecskén. Munka mellett másra is kell időt fordítanom, a kedvenc időtöltésemre, a vásárlásra. De most nem magamnak veszek cuccokat, hanem a picinek. Jó sok mindent be kell szerezni. A lista eleje, így kezdődik: cumik, cumisüvegek, babakocsi, kiságy, hordozó és még sok más...

Visszatérve Nathan-re… Egyik nap vagy 10-szer, ha hívott. Mivel munka közbe voltam, így nem tudtam felvenni. Úgy voltam ezzel a dologgal, ha akar valamit, majd visszahív, mert én nem fogom. Tény, jó lenne újra hallani a hangját, mert (bocs a kifejezésért) kibaszottul hiányzik, és még mindig nagyon szeretem, hisz a szívem alatt hordom a gyerekét.

Nathan szemszöge

2014. április 18.

Ashley üzenete: Nagyon boldog születésnapot! Most már tényleg felnőtt vagy!:)

Milyen aranyos, hogy gondolt rám, ezért felhívom. Három csöngetés után fel is vette.

- Szia. – Szólt bele kellemes hangjával.

- Szia. Megkaptam az üzenetet és köszönöm szépen.

- Szívesen.

-És… mi van veled? – Kérdeztem, de aztán rájöttem, hogy már ketten vannak, így gyors javítottam magam. – Vagyis… Izé… Veletek?

- Meg vagyok, köszi. A pici is nődögél. 

Még pár szót váltottunk, majd megbeszéltük, hogy majd valamikor haza megyek és találkozunk. Nyugodtan megbeszélünk mindent.

Harry vs. Niall

Új blog!
http://harry-niall-1d.blogspot.hu/

Te döntesz! (17.rész)

2 hónap után

2 hónapon keresztül nem láttam Ashleyt és már őrülten hiányzik. Csak úgy tudom elviselni a hiányát, hogyha minden nap megnézem a képeit és lesegetem a tweetjeit…

Nagyon furcsa dolog történt az egyik koncert végén. A színpadon kicsit hátra vonultam inni, amikor a színpad szélén megláttam Ashley-t. Azt hittem káprázik a szemem, ezért dörzsölgetni kezdtem és még mindig láttam. Akkor most tényleg nem képzelődöm? Engem nézett és mosolygott miközben integetett. Nagyon elbambultam gyönyörűségétől, ezért a többieknek kellett visszarángatniuk a földre. 3 dal után, vége is volt a koncertnek és, mint a villám, olyan nagy sebességgel mentem le a színpadról. Ashley felé vetem az irányt és olyan nagy lendülettel öleltem meg, hogy majdnem elestünk.

- Gyere. – Megfogtam a kezét és az öltözőmbe húztam.

Beérve a helyiségbe Ashley ajkainak rontottam. Olyan finomak és puhák voltak. Csókja méz édes volt, mint mindig. Nyálcsere után homlokunkat összedöntöttük. Arcát a kezeim közé vettem és még egy csókot leheltem szájára.

- Még mindig ugyan olyan gyönyörű vagy, mint voltál és annyira hiányoztál. – Öleltem magamhoz jó szorosan.

- Nathan, megfujtasz!

- Ne haragudj! – Engedtem el magamtól.

A szobában lévő kanapéra ültem és Ashleyt az ölembe húztam. Lenge póló volta rajta, így egy kicsit lehúztam a vállán, hogy egy-egy csókot adjak a fedetlen részre.

- Olyan jó érzés, hogy ennyire örülsz nekem, mert van egy hírem. – Állt fel az ölemből és elkezdett járkálni. – Szóval, emlékszel arra a búcsú estére?

- Még szép, hogy emlékszem. – Vigyorodtam el kajánul.

- Hát…tudod…ugye akkor nem védekeztünk és utána elfeledkeztem róla és nem szedtem be gyógyszert… És hát… Terhes lettem… - Nagyon gyorsan hadarta el mondanivalóját,  de minden egyes szavát értettem.

T-t-t-t-t-t-terhes???? Erre a szóra szívem kihagyott ez ütemet. Nem azért, mert ennyire megörültem ennek a hírnek, hanem lesokkolt. Még egy hang se jött a ki a számom. Kikerekedett szemekkel, sokkos állapotban ültem a kanapén.

- Figyelj! – Leguggolt elém és megfogta a kezeimet. – Akármi is a véleményed, de én meg fogom tartani…és mivel ez az én nagy hülyeségem következménye, ezért nem várom el tőled, hogy vállald a felelősséget. Csak azért mondtam el, hogy tudjál róla. – Megráztam a fejemet, hogy észhez térjek, majd felálltam és felhúztam magamhoz Ashley-t.

-Tudod jól, hogy te vagy az egyetlen lány, akitől gyereket akarok. De most még nem. Szóval… Sajnálom, de most nem fér bele az életembe egy gyerek. Ne haragudj!

- Meg értem… Akkor én megyek is… - Adott egy puszit az arcomra és indult az ajtó felé.

- Várj! Akkor most vége?

- Hát… Te döntesz! Vagy én és a gyerek, vagy sehogy…

Erre nem szóltam semmit, mert ez tényleg nem úgy megy, hogy jön egy gyerek és hip-hopra itt hagyhatom a bandát. Épp az a bandának a lényege, hogy nem hagyjuk cserbe egymást. Magamról is alig tudok gondoskodni, nemhogy egy gyerekről. Nekem a zenélés a munkám. Ebből élek. Nem tudok egy gyereket vállalni, ezért ennek az a következménye, hogy elvesztettem Ashley-t és ezt a tettemet soha, de soha a jó büdös életbe nem fogja megbocsájtani. De mivel az én gyerekem is lesz, így muszáj gondoskodnom róla… 

Tátongó űr (16.rész)

Tátongó űr van a szívemben, amit csak egyetlen személy tölthet ki. A hiányérzet és a fájdalom, amit Ashley magam után hagyott, felemészt. Olyan bizonytalan ez az egész helyzet. Megbeszéltük, hogy amíg megy a távkapcsolat addig oké minden, de ha nem… Vége van… Egyszer se kérdőjeleztem meg hűségét, de elbizonytalanodtam. Túl nagy a távolság és ki tudja, hogy miket csinál vagy csinálnak vele a fiúk.

Még csak 3 hét telt el azóta, hogy Londonban elváltak útjaink. Ha tudunk, szinte minden nap beszélünk gépen vagy telefonon, de nem olyan, mint személyesen. Inkább találkoznék vele személyes 5 percre, minthogy 50 percen keresztül egy elektronikai cuccon beszélgessünk. Élőben, meg tudom neki mutatni, hogy mennyire szeretem, és ha tehetném, magamhoz láncolnám, de így csak szavakkal tudom elmondani neki, hogy milyen érzéseket táplálok iránta. Az a baj, hogy ezek tényleg csak szavak és hamar elszállnak a levegőben.

,,…Ne feledd az éjszakát a tengerparti házban

     Egy pillanatra azt hittem, miénk volt a világ

     Minden, amit tenned kellett, hogy mutasd meg szeretsz engem

     Igen, ez igaz, te tudod, mi nem vagyunk tökéletesek

     Van egy tűz bennem

     Ez azt jelenti, hogy harcolni fogok azokért a dolgokért, amikért érdemes…”

Hogy mért szeretek dalt írni? Mert ez is egy módja az érzelem kifejezésnek. Minden dal egy vagy több, de ebben az esetben egy emberhez szól. És ez az személy, a több 1000 km-re lévő szerelmemhez, Ashley-hez szól.

Sokszor elgondolkozok azon, hogy mi lett volna, ha…

… ha nem ő lett volna a stylistunk

… ha nem jöttünk volna újra össze

… ha nem fogadja el az állást

De ezek csak apróságok, akkor mi lett volna, ha egyáltalán nem találkozunk.

Nem ő… ült volna mellém a suliban

Nem ő… vele csattant volna el az első csók

Nem ő… vele vesztettem volna el a szüzességemet

Nem tanultam volna meg ragaszkodni… szeretni… elengedni…

Ami az eddigi életemben történt, azt mind neki köszönhetem. Hihetetlen, hogy létezik egy olyan ember a földön, aki megváltoztatja az egész életemet….Olyan ember, akire, ha ránézel, akaratlanul is mosolyra húzódik a szád. Egy érintésétől, a testedet melegség járja át. A szépségétől eláll a lélegzeted. A csókjától meg áll az idő és abban az édes pillanatban nem számít más, csak te meg ő. Az idő elmúlásával nem számít, hogy reggelente a kócos hajával és smink nélküli arcával hogy néz ki. Az se számít, hogy milyen az illata, ha nincs rajta parfüm…. Ennyi idő után az apróságok nem tűnnek fel az embereknek. Ilyenkor már csak az számít, hogy úgy szeresen, mint senki más a világon.

Csak azt tudnám, hogy miért vagyok ilyen bús kedvű? Hiszen nem szakítottunk, csak nem tudunk együtt lenni. Lehet, hogy ez egy megpróbáltatás, hogy meddig bírjuk ki egymás nélkül és még jobban megerősödik a szerelmünk?

Okolhatnám magamat, hogy én erőltette az állást, de ismerem már annyira Ashley-t, hogy ez álmai állása és miattam elhalasztotta volna. Tény, nagyon jó, hogy velem akart lenni és én is örültem voltam ennek a döntésének, de azt meg nem akartam, hogy az idő múlásával megbánja a tettét….