Naomi (19.rész)

Májusban tudtam csak haza utazni Glouchester-be. Ashley-vel megbeszéltük a dolgokat. Bocsánatot kértem tőle, hogy olyan rosszul reagáltam le a dolgokat. Mivel nem tudtam előre, hogy mi lesz a jövőben, így átnyújtottam neki egy kis borítékot. Pénz volt benne. Nem akarta elfogadni, de erősködtem, mert nem tudtam, hogy mikor fogok bekeveredni egy baba boltba.

A nyár nagy részét Los Angelesben töltöttük a bandával. Ashley-vel sokat beszéltem ez idő alatt. Megbeszéltük, hogy mindig küld ultrahangos képeket a babáról.

Elmesélte, hogy az orvos meg tudta állapítani, hogy fiú lesz-e vagy lány a gyerek. Érdekelt, hogy milyen nemű lesz a gyerekem, így rákérdeztem. Szokásához híve húzta az agyamat… Fél óra tippelgetés után, a kamerában megmutatott egy rózsaszín ruhát. Így már biztos volt, hogy kislányom lesz.

Ashley szemszöge

2014.november 12.

A napokban nagyon erős fájdalmaim voltak. Reggel a magzatvizem is elfojt, így már biztos voltam benne, hogy jön a baba. Délután meg is született a kislányom. Szép és egészséges. Este mindenki bejött minket meglátogatni a kórházba. Anyu, apu és a két bátyám. Még Nathan anyukája és a húga is bejött. Mivel Nathan az apja, a pici babának, így kötelességemnek éreztem azt, hogy közöljem vele a hírt.

Ashley -> Nathan

Délután 3-kor megszületett a kislányunk, Naomi. Ép és egészséges. 50 cm és 3550 gramm.

Nathan szemszöge

A kocsiba ültem és már majdnem elaludtam, mikor rezgett a telefonom, hogy üzenetem érkezett.

,,Délután 3-kor megszületett a kislányunk, Naomi. Ép és egészséges. 50 cm és 3550 gramm.”

Nagyon megörültem a hírnek, de közben el is szomorodtam, mert nem tudok haza utazni hozzájuk, két hétig biztos, hogy nem.

2014. november 27.

Volt egy kis szabadidőm, ezért úgy gondoltam, hogy haza utazok pár napra, ami kb. egy hétre. Beérve a lakásba, az előszobában leraktam a cuccomat és beljebb mentem a nappaliba. Vidáman kiabáltam, hogy ’megérkeztem’. Jess, a húgom már egyszerre ugrott a nyakamba, így üdvözölt. Anyu is oda jött és tőle is kaptam egy ölelést. A legnagyobb meglepetést az okozta, mikor Ashley lejött az emeletről, lányával, Naomival a kezében. Az arcáról egy kicsi meglepődöttséget szűrtem le, majd elvonult mellettem és a kanapéra fektette Naomit.

- Máris mész? – Kérdezte Jess, miközben helyet foglaltam én is a kanapén.

- Igen, mert lassan etetés idő. – Mondta és elkezdte öltöztetni, jó melegen a picit.

Nem tudtam mi tévő legyek. Menjek oda hozzájuk, mintha mi se történt volna, vagy majd később cselekedjek? Olyan bizonytalan voltam azokban a percekben.

- Hát, akkor én megyek is. – Indult az ajtó fele.

- Kikísérlek! – Álltam fel és követtem őket kifele.

Kikísértem az utcára és megvártam, amíg az autó ülésben lévő hordózóba beleteszi Naomi-t és becsatolja.

- Hát akkor. Szia. – Köszönt és már szállni akart be az autóba.

- Várj! – Állítottam meg. – Csak azt szeretném megkérdezni, hogy valamikor nem tudnánk találkozni, hogy veletek legyek egy picit?

- Akkor jössz, amikor akarsz. Tudod, hogy hol lakom… Jah, meg az szeretném mondani, hogy december 15.-én lesz a keresztelő. Remélem eljössz.

- Mindenképpen ott leszek. – Mosolyogtam rá biztatóan.

- Ha a fiúknak is van kedvük, akkor ők is eljöhetnek.