Hogyan is kezdődött? (1. rész)

Sziasztok! Meghoztam az első részt! Kicsit rövid lett, de tömör. Ígérem, hogy a következő rész sokkal hosszabb lesz. Jó olvasást és várom a komikat! :)

Nathan szemszöge 

2009. február 05.

Amióta csak az eszemet tudom, azóta zongorázok, énekelek és dalokat írok. Emlékszem, olyan 13 éves lehettem, amikor az első dal féleséget írtam, ami, így hangzott:

,,A szingliségnek vége, elönt a mámor
Édes csóktól erős vagy és bátor
A foglalt kéz, a popsid után nyúl,
Tudom, hogy miért, s jól elpirulsz…”

Nem valami jó, de ez egy örök emlék. Mivel szeretném mindenkivel megosztani az érzéseimet egy dalban, ezért jelentkeztem egy meghallgatásra. Scooter Braun rendezte ezt az egészet, mert egy brit fiú bandát akar alapítani. A követelmények, hogy fiú legyél, brit, tudjál énekelni és valamilyen hangszeren játszani. Ezeknek a követelményeknek megfelelek, szóval semmi veszteni valóm sincsen. Valójában, nem is én akartam ennyire jelentkezni, hanem a barátnőm, Ashley, mondta, hogy jelentkezek, mert tehetséges vagyok. Sokat segített a felkészülésben. Együtt kiválasztottuk a hozzám illő dalt és zongora segítségével sikerült elsajátítanom.

2009. február 20.

- Ügyes legyél. – Nyomott egy puszit az arcomra, mert én következek a meghallgatáson.

- Szeretlek! – Mondtam és amilyen szorosan csak lehetett, olyan szorosan megöleltem.

- Én is szeretlek, de most már menj, mert megváratod a zsűriket. – Lökdösött fel a színpadra.

Kimentem a színpadra, illedelmesen bemutatkoztam és arra kértek, hogy énekeljem el, az általam kiválasztott dalt. Beültem a zongora mögé, ujjaimat a megfelelő billentyűkre illesztettem. Nagy levegő vétel után, lenyomtam az első akkordot és elkezdtem énekelni.

Sikeresen befejeztem a dalt, majd levonultam a színpadról. Minden olyan gyorsan történt, hogy már csak arra lettem figyelmes, hogy Ashley a kezeit a nyakam köré fonja és cuppanós puszikkal lepi be az arcom minden zegét – zúgát. Feleszméltem és karjaimat a dereka köré fontam, ezáltal még közelebb kerültünk egymáshoz. Nagyokat szippantott kellemes illatából. Később eltávolodtam tőle, mélyen a szemeibe néztem és megcsókoltam.

- Annyira büszke vagyok Rád! – mondta csókunk után, újra hozzám bújva. – Nagyon ügyes voltál.

- De csak is azért, mert Te velem voltál. Nélküled nem ment volna. Olyan jó, hogy vagy nekem! – Mondta ki őszintén, amit gondoltam.

Erre csak mosolygott egyet, majd hazafelé vettük az irányt. Pontosabban a vasútra, mert Londonban volt a meghallgatás.