2014. január 1., szerda

A nagy nap (20.rész)


Sziasztok! Meghoztam az utolsó részt. Sokkal hosszabb rész lett, mint az eddigiek. 



2015.június 25.
Hát… Szerencsésen túl éltük a karácsonyt a szilveszterrel együtt. A karácsonyt, mint minden ember, azokkal tölti, akik nagyon fontosak az életében. Az én életemben csak 4 fontos női személy van. Anyu, Jess, Ashley és Naomi. Ashley-vel nagyon jó a viszonyunk. Barátságnak már rég nincs helye. Ezt felváltotta a szerelem. Persze most már két szerelmem is van. Ashley és Naomi. Vagy ha úgy vesszük, akkor 3, mert a zongora is, de az most mellékes. Nagyon sok mindent történt fél év alatt. Naomi már 6 hónapos. Elkezdett mászni és gügyög is. A legjobb érzés az volt, mikor otthon zongoráztam és tetszett neki a dallam, mert elvigyorodott, és amikor sírt megnyugodott a zongora hangjától és elaludt. Egyszer az ölembe ültettem és úgy zongoráztunk. Nagyon tetszett neki.
Próbáltam minél több időt a szerelmeimre szakítani, de ez nem mindig sikerült. Már az is az eszembe jutott, hogy otthagyom a bandát és megpróbálok minél jobb apuka lenni. Ezt a gondolatomat megosztottam Ashley-vel, aki persze egyből leharapta a fejemet, hogy mit képzelek magamról, hogy csak úgy otthagynám a bandát, de eközben meg is értette a szándékaimat és elérzékenyült. Mindezek mellett csodálatos éjszakákat töltöttünk együtt…
Ma van június 25-e. Életem nagy napja. Ha minden jól megy, akkor feleségül veszem Ashleyt… És most merül fel a kérdés, hogy mondta azt, hogy: ”Ha minden jól megy”. Ashely nem tudja, hogy ma feleségül veszem, mert nem kértem meg a kezét.
Pár héttel ezelőtt kidolgoztam egy tervet. Mivel nem ronthatok csak úgy rá, hogy gyere és most házasodunk, így megkértem Ashely apját, hogy vigye el az étterem / szállodában, hogy próbálja meg az általa tervezett esküvői ruhát és majd lefényképezi a csodálatos udvarban. Eközben mi a kertbe székeket helyeztünk, hogy a család le tudjon ülni és oltárt díszítettünk.

Ashley szemszöge
Eközben
Nem értem apát, minek kell ez a nagy cécó. Terveztem egy menyasszonyi ruhát, amit megvarrtak. És? Minek kell felvennem??? Ja igen, tudom már mért kell felvennem, hogy letudjon fényképezni benne. De ezt otthon nem lehet???? Valami itt nagyon sántít, de majd úgy is kiderül…
Ellenkezés nélkül felvettem a ruhát, megcsináltam normálisan a hajamat és a sminkemet, majd az udvar felé vettük az irányt, kép készítés céljából. Kiérve az udvarra egy esküvői díszletet véltem felfedezni. Az oltárnál állt egy pap és a jobb oldalán pedig a Wanted fiúk. Jay picit meglökte a szembe lévő srácot, hogy nézzen rám. A srác hátra fordult és ő nem más volt, mint Nathan. Egész végig őt néztem és csak mosolygott.
- Apu, mi ez az egész? – Kérdeztem meg aput, aki a kezembe nyomott egy virágcsokrot.
- Majd meglátod.
Karöltve elsétáltunk a székekig, majd megszólalt, azaz átlagos esküvői zene, amire mindenki felállt. Fel sem tudtam fogni a dolgokat, abban a pillanatban, mert a szívem a torkomban dobogott és csak Nathan-t figyeltem.
Az oltárhoz érve, apu elengedett és leült a helyére. Nathan az utolsó pillanatban egy biztató mosolyt küldött felém, amit viszonoztam. A pap felé fordultunk, aki elkezdte a mondókáját.

Nathan szemszöge
- Kedves Jegyespár! A mai napon, esküvőjük napján, nemcsak két ember élete kötődik majd össze, hanem két családé is. Megjelent vendégeikkel együtt valamennyien átérezzük az Önök örömét és boldogságát. Felnőtté válásuk első nagy döntését hozták meg akkor, amikor szerelemmel a szívükben megjelentek előttem azzal a szándékkal, hogy egymással házasságot kössenek. A megelőző eljárásban kinyilatkoztatott szándékuk, illetve a bemutatott okirataik alapján megállapítottam, hogy ennek törvényes akadálya nem volt.
- Akinek bármi problémája van, azzal, hogy e két szerelmes nem esküdhet meg, az szóljon vagy hallgasson mindörökké.
- Tiltakozom! – Hallottam meg egy női hangot a hátam mögül, mire hátrafordultam.
- Ariana? – Lepődtem meg. – Te meg mit keresel itt?
- Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy nem veheted őt feleségül. – Mutatott Ashely-re, aki meglepődve figyelte a történteket.
- Na, és mért nem? – Kérdeztem vissza.
- Mert minap, nekem vallottál szerelmet az ágyban! – Erre mindenki rám nézett, majd csak annyit vettem észre, hogy Ashley elfut.
- Hihetetlen vagy Ariana! Nem vallottam neked szerelmet, főleg nem az ágyban. Mire jó ez, hogy hazudozol össze – vissza???
A testemet harag járta át és szinte neki tudtam volna menni, hogy az ember nagy napját képes elrontani egy ilyen hazugsággal.
- Nathan menj Ashley után, mi lerendezzük. – Jött oda Tom segíteni.
Nem törődtem semmivel, csak elkezdtem futni abba az irányba, amelyikbe Ashley. Pár perc futás után meg is találtam. A tóba kinyúló stégen állt és a korlátnak támaszkodott. Lassú léptekkel közelítettem felé.
- Ashely! – Szólítottam meg, majd mellé mentem, így én is a korlátnak dülleszkedtem.
- Hagyj békén! – Fordult el, hogy könnyeit letörölje.
- Nem hagylak békén, mert tudnod kell az igazságot. Soha sem voltam együtt Ariana-nel és nem is vallottam neki szerelmet. Ezt csak ki találta, mert ő össze akart velem jönni, de én, ő vele nem. Én csak téged szeretlek. Te is látod miket csináltam, hogy örömet szerezzek neked. – Mondtam az igazságot, de Ashley még mindig csak a távolba meredt. – Ez lett volna életem legjobb napja, amikor feleségül veszem életem választottját, de egy ilyen félre értés miatt lehet, hogy sose tudom meg azt a választ, amit szeretnék. – Céloztam rá, hogy még nem mondott se ’nem’-et, se ’igen’-t.
Elmeredtem én is a tájban és a könnyeimmel küszködtem. Hirtelen csak azt vettem észre, hogy Ashley elmegy mellőlem, majd utána néztem.
- Nem jössz? – Nyújtotta felém a kezét, de csak értetlenül néztem rá. – Te mondtad… Tudnod kell a válaszomat. – Mosolygott, majd még egyszer kinyújtotta a kezét.
Abban a pillanatban jöttem rá, hogy tényleg hisz nekem és akarja a házasságot. Kéz a kézben visszamentünk az étterem udvarában, ahol mindenki mászkált idegességében. Végig vonultunk a székek között és megszólaltam, hogy tisztázzam a helyzetet.
- Mindenkitől szeretnék bocsánatot kérni, emiatt a félre értés miatt. Csak, hogy tisztázzuk, hogy nem vallottam senkinek se szerelmet, csak enne a lánynak. – Néztem Ashley és akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.
- Akkor kezdhetjük elölről? – Kérdezte a pap, mire csak bólintottam.


- Kijelenti-e Ön Ashley Montez, hogy az itt jelenlévő Nathan James Sykes-szal házasságot köt?
- Igen. – Mosolygott rám.
Kijelenti-e Ön Nathan James Sykes, hogy az itt jelenlévő Ashley Montez-zel házasságot köt?
- Igen. – Mondta ki olyan határozottam, amilyen határozottan csak lehetett.


- Én Nathan James Sykes esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy Ashely Montez-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt, Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrők, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges gondviselője leszek. Isten engem úgy segéljen. Ámen.

- Én Ashley Montez esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy Nathan James Sykes-t, akinek most Isten színe előtt kezén vagyok, szeretem. Szeretetből megyek hozzá, Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrők, vele szenvedek, és őt sem egészségében sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges segítőtársa leszek. Isten engem úgy segéljen. Ámen.

- Megcsókolhatod a menyasszonyt! – Fordult oda hozzá a pap.
Kezeimet a derekára csúsztattam, majd közelebb hajoltam hozzá és ajkaimat megérintették az övét. Olyan gyengéden csókolhattam meg, mint még soha az életben.

A szertartás után bementünk az étterembe, ahol az ebédünket szolgálták fel. Jóízűen megettük az ételeket. Ashley még mindig sokkos állapotban volt ettől az egésztől, de legalább most már nem a barátnőm, hanem a feleségem.
A vacsora után, aki akart mindenki mondhatott beszédet. Természetesen én is megszólaltam.

- Ashley. Már nagyon régóta ismerjük egymást. Amikor találkoztunk, utána két évig voltunk együtt, majd elváltak útjaink, de szerencsére a sors úgy akarta, hogy megint egymásra találjunk. Az a kimaradás, olyan számomra mintha nem is lett volna, mert ha nem is voltál velem, akkor is a szívembe őriztelek. Miután újra összejöttünk egy csodás meglepetéssel ajándékoztál meg, és ez az ajándék nem más, mint egy kisbaba, Naomi. Az évek alatt, csak a barátnőmnek hívhattalak, majd anyuka lettél és most már, mindezek mellett a feleségem vagy. Szeretnék minden egyes percet veled tölteni örökké. De nekem még az örökké is kevés, hogy veled legyek. Teljes szívemből szeretlek.