Naomi (19.rész)

Májusban tudtam csak haza utazni Glouchester-be. Ashley-vel megbeszéltük a dolgokat. Bocsánatot kértem tőle, hogy olyan rosszul reagáltam le a dolgokat. Mivel nem tudtam előre, hogy mi lesz a jövőben, így átnyújtottam neki egy kis borítékot. Pénz volt benne. Nem akarta elfogadni, de erősködtem, mert nem tudtam, hogy mikor fogok bekeveredni egy baba boltba.

A nyár nagy részét Los Angelesben töltöttük a bandával. Ashley-vel sokat beszéltem ez idő alatt. Megbeszéltük, hogy mindig küld ultrahangos képeket a babáról.

Elmesélte, hogy az orvos meg tudta állapítani, hogy fiú lesz-e vagy lány a gyerek. Érdekelt, hogy milyen nemű lesz a gyerekem, így rákérdeztem. Szokásához híve húzta az agyamat… Fél óra tippelgetés után, a kamerában megmutatott egy rózsaszín ruhát. Így már biztos volt, hogy kislányom lesz.

Ashley szemszöge

2014.november 12.

A napokban nagyon erős fájdalmaim voltak. Reggel a magzatvizem is elfojt, így már biztos voltam benne, hogy jön a baba. Délután meg is született a kislányom. Szép és egészséges. Este mindenki bejött minket meglátogatni a kórházba. Anyu, apu és a két bátyám. Még Nathan anyukája és a húga is bejött. Mivel Nathan az apja, a pici babának, így kötelességemnek éreztem azt, hogy közöljem vele a hírt.

Ashley -> Nathan

Délután 3-kor megszületett a kislányunk, Naomi. Ép és egészséges. 50 cm és 3550 gramm.

Nathan szemszöge

A kocsiba ültem és már majdnem elaludtam, mikor rezgett a telefonom, hogy üzenetem érkezett.

,,Délután 3-kor megszületett a kislányunk, Naomi. Ép és egészséges. 50 cm és 3550 gramm.”

Nagyon megörültem a hírnek, de közben el is szomorodtam, mert nem tudok haza utazni hozzájuk, két hétig biztos, hogy nem.

2014. november 27.

Volt egy kis szabadidőm, ezért úgy gondoltam, hogy haza utazok pár napra, ami kb. egy hétre. Beérve a lakásba, az előszobában leraktam a cuccomat és beljebb mentem a nappaliba. Vidáman kiabáltam, hogy ’megérkeztem’. Jess, a húgom már egyszerre ugrott a nyakamba, így üdvözölt. Anyu is oda jött és tőle is kaptam egy ölelést. A legnagyobb meglepetést az okozta, mikor Ashley lejött az emeletről, lányával, Naomival a kezében. Az arcáról egy kicsi meglepődöttséget szűrtem le, majd elvonult mellettem és a kanapéra fektette Naomit.

- Máris mész? – Kérdezte Jess, miközben helyet foglaltam én is a kanapén.

- Igen, mert lassan etetés idő. – Mondta és elkezdte öltöztetni, jó melegen a picit.

Nem tudtam mi tévő legyek. Menjek oda hozzájuk, mintha mi se történt volna, vagy majd később cselekedjek? Olyan bizonytalan voltam azokban a percekben.

- Hát, akkor én megyek is. – Indult az ajtó fele.

- Kikísérlek! – Álltam fel és követtem őket kifele.

Kikísértem az utcára és megvártam, amíg az autó ülésben lévő hordózóba beleteszi Naomi-t és becsatolja.

- Hát akkor. Szia. – Köszönt és már szállni akart be az autóba.

- Várj! – Állítottam meg. – Csak azt szeretném megkérdezni, hogy valamikor nem tudnánk találkozni, hogy veletek legyek egy picit?

- Akkor jössz, amikor akarsz. Tudod, hogy hol lakom… Jah, meg az szeretném mondani, hogy december 15.-én lesz a keresztelő. Remélem eljössz.

- Mindenképpen ott leszek. – Mosolyogtam rá biztatóan.

- Ha a fiúknak is van kedvük, akkor ők is eljöhetnek.

Gondolatok (18.rész)

Már vagy eltelhetett két hét is azóta, hogy Ashley bejelentette, hogy terhes. A bejelentés után a fiúk észrevették rajtam, hogy valami gond van. Elmondtam nekik a nagy hírt. Tátva maradt a szájuk a meglepődöttségtől. Kaptam tőlük hideget és meleget egyaránt. Hideget azért, mert Ashley szemébe mondtam, hogy nem tudok a gyerekkel foglalkozni. Meleget pedig azért, mert kiálltak mellettem, meg persze gratuláltak. Drágalátos anyukám is felhívott. Kiderült, hogy rákérdezett Ashley-nél a kapcsolatunkra és ő mindent elmondott neki. Ennek a következménye az lett, hogy kaptam egy jó nagy fejmosást. Voltam én abban a pillanatban anyunak a felelőtlentől elkezdve, egy barom állatig minden, csak rendes ember nem. Ebben a legrosszabb, hogy igaza is volt. De az egy picit felvidított, hogy a végén, a düh kitörése után, boldogság töltötte el attól, hogy nagymama lesz.

2014. március 02.

Elszántam magam arra, hogy felhívom Ashley-t és megbeszélem vele ezt az egész baba témát. 100-szor hívtam, de mindig az üzenetrögzítő kapcsolt be. Ezt a témát nem így szeretném vele megvitatni. Hogy mi késztetett rá, hogy felhívjam? Annak két oka van.

Egy: Siva beszélt a fejemmel, hogy egy gyerek nagydolog és Ashley-nek is, és a babának is, szükségem van rám. És ha most nem lépek, akkor egyikőjüket se láthatom az elkövetkezendő időben.

Kettő: Nem akarom, hogy apa nélkül nőjön fel, mint ahogy én.

Ashley szemszöge

Eközben Londonban

Kicsit fáj Nathan hozzáállása a gyerek kapcsán, de nem tudok ellene mit tenni. Nem tudom kényszeríteni semmire se. De nem baj. Most az életemben minden jól alakul. Van egy nagyon jól fizető állásom, amit szeretek is. Nagy változatos munka. Ruhákat tervezek, amiket vagy én varrok meg, vagy mások. De amit a legjobban szeretek az, az hogy a modelleket én öltöztethetem fel. Álmaim állása. Azt is megengedték, hogy haza költözhessek Glouchester-be és otthon végezzem el a kitűzött feladatokat.

Mivel pár hónap múlva jön a baba, így arra gondoltam, hogy veszek magamnak egy saját házat és ott eléldegélünk kettecskén. Munka mellett másra is kell időt fordítanom, a kedvenc időtöltésemre, a vásárlásra. De most nem magamnak veszek cuccokat, hanem a picinek. Jó sok mindent be kell szerezni. A lista eleje, így kezdődik: cumik, cumisüvegek, babakocsi, kiságy, hordozó és még sok más...

Visszatérve Nathan-re… Egyik nap vagy 10-szer, ha hívott. Mivel munka közbe voltam, így nem tudtam felvenni. Úgy voltam ezzel a dologgal, ha akar valamit, majd visszahív, mert én nem fogom. Tény, jó lenne újra hallani a hangját, mert (bocs a kifejezésért) kibaszottul hiányzik, és még mindig nagyon szeretem, hisz a szívem alatt hordom a gyerekét.

Nathan szemszöge

2014. április 18.

Ashley üzenete: Nagyon boldog születésnapot! Most már tényleg felnőtt vagy!:)

Milyen aranyos, hogy gondolt rám, ezért felhívom. Három csöngetés után fel is vette.

- Szia. – Szólt bele kellemes hangjával.

- Szia. Megkaptam az üzenetet és köszönöm szépen.

- Szívesen.

-És… mi van veled? – Kérdeztem, de aztán rájöttem, hogy már ketten vannak, így gyors javítottam magam. – Vagyis… Izé… Veletek?

- Meg vagyok, köszi. A pici is nődögél. 

Még pár szót váltottunk, majd megbeszéltük, hogy majd valamikor haza megyek és találkozunk. Nyugodtan megbeszélünk mindent.

Harry vs. Niall

Új blog!
http://harry-niall-1d.blogspot.hu/

Te döntesz! (17.rész)

2 hónap után

2 hónapon keresztül nem láttam Ashleyt és már őrülten hiányzik. Csak úgy tudom elviselni a hiányát, hogyha minden nap megnézem a képeit és lesegetem a tweetjeit…

Nagyon furcsa dolog történt az egyik koncert végén. A színpadon kicsit hátra vonultam inni, amikor a színpad szélén megláttam Ashley-t. Azt hittem káprázik a szemem, ezért dörzsölgetni kezdtem és még mindig láttam. Akkor most tényleg nem képzelődöm? Engem nézett és mosolygott miközben integetett. Nagyon elbambultam gyönyörűségétől, ezért a többieknek kellett visszarángatniuk a földre. 3 dal után, vége is volt a koncertnek és, mint a villám, olyan nagy sebességgel mentem le a színpadról. Ashley felé vetem az irányt és olyan nagy lendülettel öleltem meg, hogy majdnem elestünk.

- Gyere. – Megfogtam a kezét és az öltözőmbe húztam.

Beérve a helyiségbe Ashley ajkainak rontottam. Olyan finomak és puhák voltak. Csókja méz édes volt, mint mindig. Nyálcsere után homlokunkat összedöntöttük. Arcát a kezeim közé vettem és még egy csókot leheltem szájára.

- Még mindig ugyan olyan gyönyörű vagy, mint voltál és annyira hiányoztál. – Öleltem magamhoz jó szorosan.

- Nathan, megfujtasz!

- Ne haragudj! – Engedtem el magamtól.

A szobában lévő kanapéra ültem és Ashleyt az ölembe húztam. Lenge póló volta rajta, így egy kicsit lehúztam a vállán, hogy egy-egy csókot adjak a fedetlen részre.

- Olyan jó érzés, hogy ennyire örülsz nekem, mert van egy hírem. – Állt fel az ölemből és elkezdett járkálni. – Szóval, emlékszel arra a búcsú estére?

- Még szép, hogy emlékszem. – Vigyorodtam el kajánul.

- Hát…tudod…ugye akkor nem védekeztünk és utána elfeledkeztem róla és nem szedtem be gyógyszert… És hát… Terhes lettem… - Nagyon gyorsan hadarta el mondanivalóját,  de minden egyes szavát értettem.

T-t-t-t-t-t-terhes???? Erre a szóra szívem kihagyott ez ütemet. Nem azért, mert ennyire megörültem ennek a hírnek, hanem lesokkolt. Még egy hang se jött a ki a számom. Kikerekedett szemekkel, sokkos állapotban ültem a kanapén.

- Figyelj! – Leguggolt elém és megfogta a kezeimet. – Akármi is a véleményed, de én meg fogom tartani…és mivel ez az én nagy hülyeségem következménye, ezért nem várom el tőled, hogy vállald a felelősséget. Csak azért mondtam el, hogy tudjál róla. – Megráztam a fejemet, hogy észhez térjek, majd felálltam és felhúztam magamhoz Ashley-t.

-Tudod jól, hogy te vagy az egyetlen lány, akitől gyereket akarok. De most még nem. Szóval… Sajnálom, de most nem fér bele az életembe egy gyerek. Ne haragudj!

- Meg értem… Akkor én megyek is… - Adott egy puszit az arcomra és indult az ajtó felé.

- Várj! Akkor most vége?

- Hát… Te döntesz! Vagy én és a gyerek, vagy sehogy…

Erre nem szóltam semmit, mert ez tényleg nem úgy megy, hogy jön egy gyerek és hip-hopra itt hagyhatom a bandát. Épp az a bandának a lényege, hogy nem hagyjuk cserbe egymást. Magamról is alig tudok gondoskodni, nemhogy egy gyerekről. Nekem a zenélés a munkám. Ebből élek. Nem tudok egy gyereket vállalni, ezért ennek az a következménye, hogy elvesztettem Ashley-t és ezt a tettemet soha, de soha a jó büdös életbe nem fogja megbocsájtani. De mivel az én gyerekem is lesz, így muszáj gondoskodnom róla… 

Tátongó űr (16.rész)

Tátongó űr van a szívemben, amit csak egyetlen személy tölthet ki. A hiányérzet és a fájdalom, amit Ashley magam után hagyott, felemészt. Olyan bizonytalan ez az egész helyzet. Megbeszéltük, hogy amíg megy a távkapcsolat addig oké minden, de ha nem… Vége van… Egyszer se kérdőjeleztem meg hűségét, de elbizonytalanodtam. Túl nagy a távolság és ki tudja, hogy miket csinál vagy csinálnak vele a fiúk.

Még csak 3 hét telt el azóta, hogy Londonban elváltak útjaink. Ha tudunk, szinte minden nap beszélünk gépen vagy telefonon, de nem olyan, mint személyesen. Inkább találkoznék vele személyes 5 percre, minthogy 50 percen keresztül egy elektronikai cuccon beszélgessünk. Élőben, meg tudom neki mutatni, hogy mennyire szeretem, és ha tehetném, magamhoz láncolnám, de így csak szavakkal tudom elmondani neki, hogy milyen érzéseket táplálok iránta. Az a baj, hogy ezek tényleg csak szavak és hamar elszállnak a levegőben.

,,…Ne feledd az éjszakát a tengerparti házban

     Egy pillanatra azt hittem, miénk volt a világ

     Minden, amit tenned kellett, hogy mutasd meg szeretsz engem

     Igen, ez igaz, te tudod, mi nem vagyunk tökéletesek

     Van egy tűz bennem

     Ez azt jelenti, hogy harcolni fogok azokért a dolgokért, amikért érdemes…”

Hogy mért szeretek dalt írni? Mert ez is egy módja az érzelem kifejezésnek. Minden dal egy vagy több, de ebben az esetben egy emberhez szól. És ez az személy, a több 1000 km-re lévő szerelmemhez, Ashley-hez szól.

Sokszor elgondolkozok azon, hogy mi lett volna, ha…

… ha nem ő lett volna a stylistunk

… ha nem jöttünk volna újra össze

… ha nem fogadja el az állást

De ezek csak apróságok, akkor mi lett volna, ha egyáltalán nem találkozunk.

Nem ő… ült volna mellém a suliban

Nem ő… vele csattant volna el az első csók

Nem ő… vele vesztettem volna el a szüzességemet

Nem tanultam volna meg ragaszkodni… szeretni… elengedni…

Ami az eddigi életemben történt, azt mind neki köszönhetem. Hihetetlen, hogy létezik egy olyan ember a földön, aki megváltoztatja az egész életemet….Olyan ember, akire, ha ránézel, akaratlanul is mosolyra húzódik a szád. Egy érintésétől, a testedet melegség járja át. A szépségétől eláll a lélegzeted. A csókjától meg áll az idő és abban az édes pillanatban nem számít más, csak te meg ő. Az idő elmúlásával nem számít, hogy reggelente a kócos hajával és smink nélküli arcával hogy néz ki. Az se számít, hogy milyen az illata, ha nincs rajta parfüm…. Ennyi idő után az apróságok nem tűnnek fel az embereknek. Ilyenkor már csak az számít, hogy úgy szeresen, mint senki más a világon.

Csak azt tudnám, hogy miért vagyok ilyen bús kedvű? Hiszen nem szakítottunk, csak nem tudunk együtt lenni. Lehet, hogy ez egy megpróbáltatás, hogy meddig bírjuk ki egymás nélkül és még jobban megerősödik a szerelmünk?

Okolhatnám magamat, hogy én erőltette az állást, de ismerem már annyira Ashley-t, hogy ez álmai állása és miattam elhalasztotta volna. Tény, nagyon jó, hogy velem akart lenni és én is örültem voltam ennek a döntésének, de azt meg nem akartam, hogy az idő múlásával megbánja a tettét….

A búcsú +18 (15.rész)

2014. február 05.

Eljött a búcsú ideje. Két koncert között haza utaztam Ashley-vel Glouchesterbe. Segítettem neki összepakolni, mert a munka miatt Londonba kell költöznie.

Az ágy szélén ültem és csak néztem, ahogy a szemben lévő szekrényből pakolja ki a ruháit. A könnyek már gyűltek a szemembe, amikor arra gondoltam, hogy újra el kell engednem, de a búcsú még várhat. Kiélvezem együtt létünk minden egyes percét.

Felálltam az ágyról és Ashely mögé mentem. Hátulról átöleltem és szorosan magamhoz húztam, majd belecsókoltam nyakába.

- Ne Nathan! Pakolnom kell! – Nyöszörgött, miközben csókolgattam a nyakát, de hangján érezni lehetett, hogy ő is vágyik rám.

Nem szóltam semmit csak folytattam a csókolgatást. Száját sóhajok zöme hagyta el. Még én is éreztem, ahogy karjaimban elgyengül.

- Na, most már elég lesz! – Elhúzódott tőlem és szembe fordult.

Egy hirtelen mozdulattal az ágyra lökött és fölém mászott. Ajkait az enyémre tapasztotta és vadul megcsókolt. Kezeimet végig vezettem hátán, majd belemarkoltam seggébe. Ez egy apró nyögést váltott ki belőle. Elszakadt a számtól és a csípőmre ült. Felsodorta a pólóm alját, amit egy mozdulattal le is vett rólam. Én is megszabadítottam a pólójától, majd fordítottam a testhelyzetünkön. Kezeimet végig vezettem testén, majd benyúltam a háta alá és levettem melltartóját. Végig csókoltam testét, nyakától a hasa aljáig. Újra fölé másztam és egy csókot loptam tőle. Rövid nadrágját és bugyiját lehúztam, majd felnyomtam neki az egyik ujjamat. Majd még egyet és ki-be pumpáltam. Egyre nagyon nyögések hagyták el a száját. Amikor már majdnem elélvezett kihúztam az ujjaimat és megcsókoltam. Pár pillanat után, kezeit éreztem meg férfiasságomon. Gatyán keresztül kezdett simogatni, minek hatására egyre jobban dudorodni kezdtem oda lent. Úgy éreztem abban a pillanatban, hogyha nem szabadít meg nadrágomtól, akkor ott fog szét szakadni az anyag.

- Kérlek. – Lihegtem.

Elmosolyodott és kigombolta a nadrágomat, amit boxeremmel együtt csigalassúsággal húzott le, ezzel is még jobban kínozva engem. Meleg kezeivel megfogta ágaskodó férfiasságomat és verni kezdte. Közben egy-egy csókolt leheltünk egymás arcára. Amikor már éreztem, hogy közel a csúcs, eltoltam kezeit, mert nem oda akartam elélvezni. Lába közé férkőztem és belé toltam magam. Tettemre egy hatalmas sikoly hagyta el a száját. Fokozatosan gyorsítottam a tempón, minek következtében egyre hangosabbá váltak nyögéseink.

- Nathan… én… - Nyögte.

- Én is… - Próbáltam érthetően mondani.

Pár nagy tolás után szinte egyszerre élveztünk el. Kifáradtan dőltem mellé és magunkra húztam a takarót.

- Szóval akkor ennyi volt? – Kérdeztem félénken.

- Micsoda? Mi volt ennyi? – Értetlenkedett.

- Hát… a kapcsolatunknak… te mész Londonba és meg vissza, turnézni… és…

- Te szakítani akarsz? – Ült fel az ágyon.

- Nem, de…

- Most már minden világos… - Kelt fel az ágyból és elkezdett öltözködni. – Szóval, te azt hitted, hogy nem leszünk együtt és ezért már szakítani kell??? – Erre nem tudtam mit mondani, mert nem is értettem az egész helyzetet. – Hát jó… Kaptál egy jó befejezés szexet és most márvége mindennek… - Könnyeivel küszködve ment ki a szobából be a fürdőbe.

Most már nem értek semmit. Én nem akarok szakítani, de az elkövetkezendő hónapokban nem fogjuk látni egymást és így azt hittem, hogy vége lesz köztünk mindennek. De ezek szerint nem… És már megint én vagyok olyan hülye, hogy egy ilyen félre értéssel megint a szívébe tiportam. Gyors felpattantam az ágyból, felöltöztem és a fürdő felé vettem az irányt. Kopogás nélkül benyitottam, de be volt zárva, így nem tudtam bemenni.

- Kérlek Ashley! Beszéljük meg! Félre értettem a helyzetet. – Könyörögtem neki.

Pár perc múlva kinyílott az ajtó. Ash kilépett piros, sírástól feldagadt szemekkel. Nem tudtam mit mondani neki, mert elhúzott mellettem. Szobájába ment, ahová én is követtem, mint egy szellem.

- Ne haragudj rám, kérlek. Én csak…csak…csak… - Dadogtam.

- Akkor most? Szakítottunk?? – Kérdezte szipós hanggal.

- Én nem szeretnék, de ha most bele gondolsz, több hónapig nem fogjuk látni és a távkapcsolat nem működött régebben se. – Hajtottam le a fejemet és már majdnem kicsordult egy könnycsepp.

- Igazad van… Hiányozni fogsz! – Ölelt meg jó szorosan. – Szeretlek.

- Én is szeretlek téged. Figyelj! – Távolodtam el egy kicsit tőle, hogy a szemébe tudjak nézni. – Te vagy életem nagy szerelme és sose foglak elfelejteni. Életem végig szeretni foglak, akármi mi is történjen velünk az elkövetkezendő időkben. Oké?

-Tudod, hogy te vagy a minden. – Bújt még egyszer hozzám. – Szeretlek!! Nagyon, nagyon, nagyon szeretlek!!!!