A & N (4.rész)

A & N 4ever <3

2010. február 15.

,,Szia Kicsim! Ne haragudj, de nem tudok haza menni hétvégére. El kell utaznunk New Yorkba. Nagyon sajnálom. Majd kárpótollak. Szeretlek teljes szívemből.   xxNathan ”

Fáj, hogy ilyen üzenetet kellett írnom Ashleynek, de remélem megérti és nem fog rám haragudni.

,, Szia! Gondoltam, hogy ez lesz… De ez van…. Hozzá kell szoknom… xx Ash”

Ledöbbenve néztem Ashley üzenetét. Semmi Nathie, semmi kicsim vagy valami becenév??? És hol marad a ’szeretlek’ a végéről??? Húúú, most nagyon haragudhat rám. Nem szeretek vele haragba lenni. Amikor össze szoktunk veszni, 10 percig nem bírjuk ki, hogy ne szóljunk egymásnak. Plusz van annyi büszkeség mindkettőnkbe, hogy bocsánatot kérünk egymástól, ha hibásak vagyunk. Na, akkor hívjuk fel... Már vagy tizedszerre csöngött ki, de még mindig nem vette fel. Nem szokott ilyet csinálni. Akkor próbáljuk még egyszer. Most meg kinyomta. Mi a f@sz? Tudom, hogy csalódást okoztam neki, de azért meghallgathatna. -- - Kit hívsz Nathan? – Ült le velem szembe Max.
- A barátnőmet. – Mondtam nagyot sóhajtva.
- De? – Ezzel a kérdésével arra célzott, hogy meséljem el neki mi történt.
- De, most bedurcizott, mert nem tudtam haza menni és most nem veszi fel a telefont. – Támasztottam meg az asztalon a fejemet. – Sose szokott, így viselkedni. Mindig meg tudtuk beszélni a dolgokat.
- Egyet tanulj meg öcskös! – Állt fel. – A nőket a soha büdös életben nem fogjuk megérteni. Hagyd inkább rá! Ha szeret úgy is keresni fog és meg fog bocsájtani. – Veregette meg a hátamat.
- És ha nem? – Kérdeztem utána. Erre csak hátra fordult és széttárta a karját, jelezve, hogy fogalma sincs.

2010. február 16.
Tegnap többször nem hívtam fel Ashley-t. Twitteren se írtam neki. Ahogy Max mondta, inkább ráhagyom a dolgot. Csak ne, hogy elveszítsem. Könyörgöm Istenem!!!!
Ma újból megpróbáltam. Még azt se lehet mondani, hogy az időeltolódás miatt nem veszi fel, mert nincs akkora nagy különbség London és New York között. Na, lássuk. Feloldottam a telefonomat, majd rámentem a névjegyzékekre. Jaj, hogy mért pont Ő az első a sorban. Ha végén lenne, akkor legalább még jobban össze tudnám szedni a gondolataimat, de így nem. Benyomtam a zöld gombot és a telefont a fülemhez helyeztem. Negyedik csörgésre csak felvette.
- Hallo – Szólt bele.
- Szia Ashley, Nathan vagyok! – Remegett közben a hangom.
- Oh, szia. Mért hívtál?
- Hát, csak azért, hogy tudjam, veled, velünk minden rendeben van-e.
- Jah! – Lepődött meg egy kicsit, vagy is én úgy vettem észre. – Hát nem igazán. Minden áldott nap , arról beszélgettünk, hogy milyen jó lesz majd együtt lenni hétvégén, miket fogunk csinálni, stb. Már mindent előkészítettem, romantikus filmet, rágcsát, takarót, párnat, gyertyákat, hogy tudjunk egy kicsit romantikázni… Erre te beközlöd velem az nap, hogy ma tudsz haza jönni, mert New York-ba kellett menned. Tudod, hogy töltöttem el az estémet??? A kutyával néztem a filmet, közben megette a kaját, én meg végig zokogtam a filmet…. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű ez a sztár élet, de azt gondoltam, hogy eleinte azért látni fogjuk egymást… De rosszul gondoltam. Alig vagytok egy banda, de már mentek ide-oda, én meg nem tudom elviselni a hiányodat… - Monológját az szakította meg, hogy elcsuklott a hangja és sírni kezdett.
- Kicsim, ne sírj! Kérlek. Nem tehetek róla, hogy el kellett jönnünk ide. El sem tudod képzelni engem is mekkora csalódás ért, amikor beközölték, hogy nem mehetek haza hozzád. És hidd el, te is nagyon hiányzol. Csak kérlek, ne sírj és nyugodj meg. Minden rendben lesz. 

- Remélem igazat mondasz, mert nem élném túl ha elveszítenélek…
Még pár mondatot beszéltünk, de aztán le kellett tennem, mert menni kellett a dolgunkra. Nagyon rossz volt, hogy így kellett beszélnünk. Szipogós hangját kellett hallgatnom egész végig… Jobban szeretem, amikor boldog és a kellemes hangjával árasztja el a fülemet…

2010. április 18.
Kedves Naplóm!
Ma van a 17. szülinapom. Anyáékkal délelőtt megünnepeltük, délután meg a szerelmemmel, Ashley-vel. Szerencsére a múltkori kis összezörrenés már el van felejtve. Délután kimentünk a közeli tóhoz. A tavat körül veszi egy sétány, sok-sok fával. Mindig itt szoktunk sétálgatni. Az egyik fánál megálltunk és belevéstük ezt: ,, A & N 4ever ”.