2013. november 9., szombat

The end (5.rész)



2010. május 30.
Kedves Naplóm!
A napokban az 'All time low’ című dalhoz készítettük el az első videoklipet. Nagyon izgultam, mert még sose csináltam ilyet, de oda figyelmet, amikor magyarázták, hogy mit kell csinálni és így minden simán ment. Nagyon jól szórakoztunk. Dalolásztunk, hülyéskedtünk és csillagszórót égettünk. Ma reggel tettük fel a youtube-ra a klipet. Nagy örömünkre, este már több millióan látták…
Ennek az a következménye, hogy pár hónapos turnéra megyünk az Európai városokban. Már elő félek, hogy milyen rossz lesz Ashleyvel a búcsúzkodás.

2010. augusztus 13.
Ashley-vel már semmi sem a régi. Nagyon csúnyán összevesztünk. Olyan dolgokat vágtunk egymás fejéhez, amik hirtelen felindulásból jöttek belőlünk elő. Még csak 2órája telt el, hogy kiment a szobám ajtaján zokogva, de már most bánom és nagyon hiányzik. Nem tudom, hogy most ő mit érezhet, de azaz egy biztos, hogy most meleg éghajlatra kíván engem. Nem tudom, mit tegyek. Kérjek tőle bocsánatot? De neki is bocsánatot kell kérnie, mert ő is nagyon rossz dolgokat mondott nekem. És ha nem bocsájt meg? Vége lesz mindennek? De én ezt nem akarom!!!! Áhhh!!!! 

2010. július 16.
Vettem a bátorságot és amíg itthon voltam Glouchester-ben elment Ashleyhez. Bocsánatot kértem tőle és ő is tőlem. Azt gondoltam, hogy nehezebb lesz ez az egész, de nem! Megbeszéltük a dolgokat. Elfogadta, hogy nem mindig lehetek itthon vele... A békülés után elmentünk a tóhoz, ahhoz a fához , amelyikbe belevéstük a nevünket és a fa tövébe leültünk és néztük egymás karjaiban a csillogó tavon úszkáló kacsákat. 

2010. november 20.
Két nappal ezelőtt voltunk két évesek Ashleyvel, de nem tudtam haza menni, hogy megünnepeljük, így nagyon kibukott rám (megint) és vége lett mindennek. Ezt írta twitteren:

,,Egyszer-kétszer oké, hogy nem tudsz haza jönni, de amikor előre beharangozod, hogy együtt fogjuk tölteni a két éves évfordulónkat, majd pár nappal az előtte szólsz, hogy közbe jött a egy koncert vagy fotózás, interjú, meg még nem tudom, az már nem oké. Fel nem tudod fogni, mennyire vártalak. Most meg napok óta csak sírok utánad… Ez nekem már nem fog menni. Nem tudok úgy melletted maradni, hogy látom, a lány rajongók milyen dolgokat írogatnak neked, és hogy miket művelnek, amikor találkoznak veled. Tudod, mennyire fáj ez? Neked, hogy esne, ha több 100 fiú körbe rajongana??
Tudom… ez is benne a van a sztár életbe, de nem kellene ennyire elfeledkezned rólam. 2-3 naponta dobsz egy üzit, hogy minden rendben van veled és ennyi... Nekem ez már túlságosan is fáj… ”

Igen, bevallom ez mind az én hibám, mert tényleg igaza van, de nem tudok szembe szegülni a főnökséggel… Azt belátom, hogy volt idő, amikor nagyon keveset tudtam gép közelben lenni és csak 1-2 mondatos üzeneteket tudtam írni. Nagyon fáj, hogy elvesztettem, de lássuk be! Ez mind az én hibám. Csak az enyém. Egy nagy hülye, ökör, f@szfej vagyok és még minden más….
Azok a pillanatok lesznek rosszak, amikor majd haza megyek és az utcán találkozni fogunk. Nem csak kínos lesz, de fájdalmas is.

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. november 6., szerda

A & N (4.rész)



A & N 4ever <3


2010. február 15.
,,Szia Kicsim! Ne haragudj, de nem tudok haza menni hétvégére. El kell utaznunk New Yorkba. Nagyon sajnálom. Majd kárpótollak. Szeretlek teljes szívemből.   xxNathan ”

Fáj, hogy ilyen üzenetet kellett írnom Ashleynek, de remélem megérti és nem fog rám haragudni.

,, Szia! Gondoltam, hogy ez lesz… De ez van…. Hozzá kell szoknom… xx Ash”

Ledöbbenve néztem Ashley üzenetét. Semmi Nathie, semmi kicsim vagy valami becenév??? És hol marad a ’szeretlek’ a végéről??? Húúú, most nagyon haragudhat rám. Nem szeretek vele haragba lenni. Amikor össze szoktunk veszni, 10 percig nem bírjuk ki, hogy ne szóljunk egymásnak. Plusz van annyi büszkeség mindkettőnkbe, hogy bocsánatot kérünk egymástól, ha hibásak vagyunk. Na, akkor hívjuk fel... Már vagy tizedszerre csöngött ki, de még mindig nem vette fel. Nem szokott ilyet csinálni. Akkor próbáljuk még egyszer. Most meg kinyomta. Mi a f@sz? Tudom, hogy csalódást okoztam neki, de azért meghallgathatna. -- - Kit hívsz Nathan? – Ült le velem szembe Max.
- A barátnőmet. – Mondtam nagyot sóhajtva.
- De? – Ezzel a kérdésével arra célzott, hogy meséljem el neki mi történt.
- De, most bedurcizott, mert nem tudtam haza menni és most nem veszi fel a telefont. – Támasztottam meg az asztalon a fejemet. – Sose szokott, így viselkedni. Mindig meg tudtuk beszélni a dolgokat.
- Egyet tanulj meg öcskös! – Állt fel. – A nőket a soha büdös életben nem fogjuk megérteni. Hagyd inkább rá! Ha szeret úgy is keresni fog és meg fog bocsájtani. – Veregette meg a hátamat.
- És ha nem? – Kérdeztem utána. Erre csak hátra fordult és széttárta a karját, jelezve, hogy fogalma sincs.

2010. február 16.
Tegnap többször nem hívtam fel Ashley-t. Twitteren se írtam neki. Ahogy Max mondta, inkább ráhagyom a dolgot. Csak ne, hogy elveszítsem. Könyörgöm Istenem!!!!
Ma újból megpróbáltam. Még azt se lehet mondani, hogy az időeltolódás miatt nem veszi fel, mert nincs akkora nagy különbség London és New York között. Na, lássuk. Feloldottam a telefonomat, majd rámentem a névjegyzékekre. Jaj, hogy mért pont Ő az első a sorban. Ha végén lenne, akkor legalább még jobban össze tudnám szedni a gondolataimat, de így nem. Benyomtam a zöld gombot és a telefont a fülemhez helyeztem. Negyedik csörgésre csak felvette.
- Hallo – Szólt bele.
- Szia Ashley, Nathan vagyok! – Remegett közben a hangom.
- Oh, szia. Mért hívtál?
- Hát, csak azért, hogy tudjam, veled, velünk minden rendeben van-e.
- Jah! – Lepődött meg egy kicsit, vagy is én úgy vettem észre. – Hát nem igazán. Minden áldott nap , arról beszélgettünk, hogy milyen jó lesz majd együtt lenni hétvégén, miket fogunk csinálni, stb. Már mindent előkészítettem, romantikus filmet, rágcsát, takarót, párnat, gyertyákat, hogy tudjunk egy kicsit romantikázni… Erre te beközlöd velem az nap, hogy ma tudsz haza jönni, mert New York-ba kellett menned. Tudod, hogy töltöttem el az estémet??? A kutyával néztem a filmet, közben megette a kaját, én meg végig zokogtam a filmet…. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű ez a sztár élet, de azt gondoltam, hogy eleinte azért látni fogjuk egymást… De rosszul gondoltam. Alig vagytok egy banda, de már mentek ide-oda, én meg nem tudom elviselni a hiányodat… - Monológját az szakította meg, hogy elcsuklott a hangja és sírni kezdett.
- Kicsim, ne sírj! Kérlek. Nem tehetek róla, hogy el kellett jönnünk ide. El sem tudod képzelni engem is mekkora csalódás ért, amikor beközölték, hogy nem mehetek haza hozzád. És hidd el, te is nagyon hiányzol. Csak kérlek, ne sírj és nyugodj meg. Minden rendben lesz. 
- Remélem igazat mondasz, mert nem élném túl ha elveszítenélek…
Még pár mondatot beszéltünk, de aztán le kellett tennem, mert menni kellett a dolgunkra. Nagyon rossz volt, hogy így kellett beszélnünk. Szipogós hangját kellett hallgatnom egész végig… Jobban szeretem, amikor boldog és a kellemes hangjával árasztja el a fülemet…

2010. április 18.
Kedves Naplóm!
Ma van a 17. szülinapom. Anyáékkal délelőtt megünnepeltük, délután meg a szerelmemmel, Ashley-vel. Szerencsére a múltkori kis összezörrenés már el van felejtve. Délután kimentünk a közeli tóhoz. A tavat körül veszi egy sétány, sok-sok fával. Mindig itt szoktunk sétálgatni. Az egyik fánál megálltunk és belevéstük ezt: ,, A & N 4ever ”.
Bejegyezte: dátum: 2 megjegyzés:

2013. november 3., vasárnap

All time low (3.rész)



2010. január 06.
Kedves Naplóm!
Még decemberben hozzánk csatlakozott a két új srác. Név szerint Jay és Siva. Jay-yel nagyon jó haverok lettünk. Mondhatni egy szinten vagyunk, ide vagy oda 3 év korkülönbség. Siva csendes és visszahúzódó, de szerencsére volt alkalmam azt az oldalát is látni, mikor rájön az 5 perc és hajtja a hülyeségeit. Egyik nap beszélgettünk, ismerkedtünk és, mint kiderült én vagyok a banda legfiatalabbik tagja, de amilyen kis butákkal kerültem össze, szerény véleményem szerint én vagyok ott a legokosabb. Haha.
A karácsonyt, mint mindig a családdal és Ashley-vel ünnepeltem. Karkötőt vettem neki, amire az volt belevésve, hogy 'I  love you!'. Én fullcapet kaptam tőle, aminek a belsejébe az volt írva: 'A & N 4ever'. Remélem, hogy ez igaz is lesz! Nem is kell mondanom, ez lett a kedvenc és a szerencsehozó sapkám.
Szilveszter éjjelt is együtt töltöttük. Megcsókoltam éjfél előtt és a csókunk éjfél utánig tartott, így jól zártuk le és jól kezdtük el az évet.

2010.január 28.
Kedves Naplóm!
Ma egész nap a fiúkkal voltam. Feldolgoztunk pár dalt. Az egyik személyes kedvencem a 'Let me love you'. Kicsit furán fog hangzani, de kiegészítjük egymást a fiúkkal. Hangszín terén is és hangszeren is. Én zongorázok, Jay dobol, Tom, Max és Siva pedig gitároznak. És már el is készült az első dalunk:


Van rajta még mit javítani, de egész jó. Ashley-nek is tetszett a dal. Mikor megmutattam neki, 2-3 napig csak ennek a szövegét énekelte. Nem mintha baj lenne, mert olyan édes volt. Mikor másodszorra is meghallgatta a dalt felállt az ágyamra és elkezdett ugrálni és semmi ritmus nélkül mondogatta a szövegét, én meg az íróasztalomnál ültem és gyönyörködtem benne.

2010. február 03.
Kedves Naplóm!
Ma elkellett utaznunk egy fotózás kedvéért Brighton-ba. Itt fogjuk először előadni az eddig feldolgozott dalainkat. Előre láthatólag két hétig leszünk itt. Nem csak dolgozni fogunk, hanem egy kicsit kikapcsolódni is. Reggel nagyon nehezen váltunk el Ashley-vel. Az afrikai gyerekeknek elegendő lett volna az a víz mennyiség egy hétre, sőt egy évre is, ami a szemeiből törtek elő. Én is majdnem sírva fakadtam, de én vagyok a fiú, nekem kell erősebbnek látszanom, ha belülről nem is vagyok az. talán nem is volt még ilyen hosszú idő. amit egymás nélkül kellett töltenünk. Remélem kifogjuk bírni és ha haza megyek két hét múlva miden rendeben lesz vele... velem... velünk...
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. november 1., péntek

A banda (2.rész)



 


The WANTED 2009-ben

9 hónappal később
Egy téli reggel csöngettek. Gyors felugrottam a kanapéról és az ajtó felé siettem. A postás jött és levelet hozott nekem.

,,Tisztelt Nathan James Sykes! Örömmel értesítem, hogy bejutott a ’Wanted’ nevet kapó bandába. Gratulálok. Az első megbeszélés időpontja: 2009. december 16. London, Water Street 26 szám alatti irodában.

Üdvözlettel: Scooter Braun, a menedzser”

Miután elolvastam a levelet, rögtön elkiáltottam magam, hogy ’bent vagyok a bandában’.
 - Bent vagyok a bandában!!! – Kiabáltam torkom szakadtából.
 - Mi ez a nagy kiabálás fiam? – Jött ki anya a konyhából.
 - Bekerültem! – Kiabáltam még mindig és a szeme alá dugtam a levelet.
Összeölelkeztünk, majd szaladtam fel az emeletre, hogy a húgommal is megosszam ezt a nagy örömhírt. Jessica-val is örültünk egy sort, majd bezárkóztam a szobámba, hogy felhívjam Ashley-t.
Ashley-vel októberben voltunk egy évesek. Nagyon szeretem. Mindenben Ő nekem az első. Ő az első barátnőm, vele csattant el az első csók és pár hónappal ezelőtt együtt vesztettük el a szüzességünket. Soha se éreztem még ilyent. Már tudom, hogy ez a csodálatos érzés, a szerelem.

2009. december 16.
Ma reggel 5-kor keltem, hogy el tudjak készülődni és vonattal elmenni Londonba.
A két órás vonat utat végig idegeskedtem, mert nem tudtam mi fog rám várni. Próbáltam Ashley-t felhívni, hogy kellemes hangjával megnyugtasson, de alig volt térerő, így más elfoglaltságot kellett találnom, hogy lenyugtassam magam. Talán a zenehallgatás segít. Elővettem a telefonomat, bedugtam a fülembe a fülhallgatót és elindítottam az egyik kedvenc számomat. Taio Cruz – Break your heart.
Kis idő múlva a zenehallgatásomat megzavarták.
 - Szia. Ne haragudj. Ide ülhetek? – Jött be egy kopasz srác a kabinba.
 - Szia. Persze. – Megköszönte, majd helyet foglalt a velem szembe lévő székben.
 - Te is Londonban szállsz le? – Kérdezte pár perccel később.
 - Igen. Te is? – Erre csak bólogatott.
 - Londonban élsz?
 - Nem. Abbydale-ben, csak egy menedzserhez kell mennem, dolgokat elintézni.
 - Menedzserhez? Csak nem, Scooter Braun-hoz? – Kérdezte kikerekedett szemekkel.
 - De igen. Honnét tudtad? – Értetlenkedtem egy kicsit.
 - Mert én is ő hozzá megyek.
Pár mondat után kiderült, hogy ez a kopasz srác, Max George, a leendő banda társam. Még egy óra volt hátra az érkezésig és ez alatt, az idő alatt nagyon jól összehaverkodtunk. Kiderült róla, hogy Manchesteri és imádja a focit. Egy régi csapatával jelentkezett az X-factorba, de nem értek el nagy sikert. Majd ő is jelentkezett erre a meghallgatásra, amire én. Plusz, még modellkedik is. Vagy modellkedett. Ennél a résznél kicsit bebambultam, így nem tudom biztosra.

/London, Water Street 26/
Itt vagyunk egy nagy épület előtt és Max-szel egymásra várunk, melyikünk menjen be elsőnek. Azt az egyet kijelenthetem, hogy mind a ketten betojtunk.
Már vagy 5 perce, hogy kint szobrozunk. Kijött egy biztonsági őr, hogy mit keresünk itt. Elmondtuk neki, hogy Scooter-t keressük. A hatalmas férfi vagyis a biztonsági őr, betessékelt minket az épületbe és felküldött a másik emeleti irodába. Felmentünk, majd megálltunk az ajtó előtt és kopogtunk. Két kopogás után kinyitották az ajtót. Egy magas, szőke hajú nő nyitott ajtót, akin kb. 10cm sarkú cipő volt. Max látszólagosan is végig mérte a hölgyet, de engem figyelmen kívül hagyott, mert otthon vár rám a csodálatos barátnőm. A nő elállt az ajtóból és bementünk az irodába. Két férfi is ült az asztalnál. Az egyik felállt és jött hozzánk. Ő volt Scooter, majd a másik férfivel, vagyis inkább sráccal is kezet fogtunk. Tom Parker, a másik banda társ.
A menedzserünk elmondta, hogy pár napot egymásra kell szánnunk, hogy megismerjük egymást. Majd el kell kezdeni dalokat feldolgozni... Még az is kiderült, hogy lesz újabb két bandatársunk, de őket még nem választották ki, így pár nap múlva jönnek csak.
A megbeszélés után, elbúcsúztunk egymástól. Tom és Max, itt Londonban maradtak valami rokonuknál. Én meg siettem volna a vonatra, ha Ashley és az anyja nem Londonban lettek volna. Eljöttek értem kocsival és így mentünk haza.
 - Annyira hiányoztál! – Búgtam nyakába.
 - Te is nekem! – Maga felé fordította az arcomat és egy pici csókot kaptam a számra.
 - Azt hitem, hogy többet kapok! – Mondtam egy kicsit szomorúan.
 - Majd ha haza értünk. Nem akarok anyu előtt enyelegni. – A fejét a vállamra hajtotta és így utaztunk hazafelé.

 Sziasztok! :) Meghoztam a második részt.:) Jó olvasást és várom a komikat ;) :*
Bejegyezte: dátum: 2 megjegyzés:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)