The end (5.rész)

2010. május 30.

Kedves Naplóm!

A napokban az 'All time low’ című dalhoz készítettük el az első videoklipet. Nagyon izgultam, mert még sose csináltam ilyet, de oda figyelmet, amikor magyarázták, hogy mit kell csinálni és így minden simán ment. Nagyon jól szórakoztunk. Dalolásztunk, hülyéskedtünk és csillagszórót égettünk. Ma reggel tettük fel a youtube-ra a klipet. Nagy örömünkre, este már több millióan látták…

Ennek az a következménye, hogy pár hónapos turnéra megyünk az Európai városokban. Már elő félek, hogy milyen rossz lesz Ashleyvel a búcsúzkodás.

2010. augusztus 13.

Ashley-vel már semmi sem a régi. Nagyon csúnyán összevesztünk. Olyan dolgokat vágtunk egymás fejéhez, amik hirtelen felindulásból jöttek belőlünk elő. Még csak 2órája telt el, hogy kiment a szobám ajtaján zokogva, de már most bánom és nagyon hiányzik. Nem tudom, hogy most ő mit érezhet, de azaz egy biztos, hogy most meleg éghajlatra kíván engem. Nem tudom, mit tegyek. Kérjek tőle bocsánatot? De neki is bocsánatot kell kérnie, mert ő is nagyon rossz dolgokat mondott nekem. És ha nem bocsájt meg? Vége lesz mindennek? De én ezt nem akarom!!!! Áhhh!!!! 

2010. július 16.

Vettem a bátorságot és amíg itthon voltam Glouchester-ben elment Ashleyhez. Bocsánatot kértem tőle és ő is tőlem. Azt gondoltam, hogy nehezebb lesz ez az egész, de nem! Megbeszéltük a dolgokat. Elfogadta, hogy nem mindig lehetek itthon vele... A békülés után elmentünk a tóhoz, ahhoz a fához , amelyikbe belevéstük a nevünket és a fa tövébe leültünk és néztük egymás karjaiban a csillogó tavon úszkáló kacsákat. 

2010. november 20.

Két nappal ezelőtt voltunk két évesek Ashleyvel, de nem tudtam haza menni, hogy megünnepeljük, így nagyon kibukott rám (megint) és vége lett mindennek. Ezt írta twitteren:

,,Egyszer-kétszer oké, hogy nem tudsz haza jönni, de amikor előre beharangozod, hogy együtt fogjuk tölteni a két éves évfordulónkat, majd pár nappal az előtte szólsz, hogy közbe jött a egy koncert vagy fotózás, interjú, meg még nem tudom, az már nem oké. Fel nem tudod fogni, mennyire vártalak. Most meg napok óta csak sírok utánad… Ez nekem már nem fog menni. Nem tudok úgy melletted maradni, hogy látom, a lány rajongók milyen dolgokat írogatnak neked, és hogy miket művelnek, amikor találkoznak veled. Tudod, mennyire fáj ez? Neked, hogy esne, ha több 100 fiú körbe rajongana??

Tudom… ez is benne a van a sztár életbe, de nem kellene ennyire elfeledkezned rólam. 2-3 naponta dobsz egy üzit, hogy minden rendben van veled és ennyi... Nekem ez már túlságosan is fáj… ”

Igen, bevallom ez mind az én hibám, mert tényleg igaza van, de nem tudok szembe szegülni a főnökséggel… Azt belátom, hogy volt idő, amikor nagyon keveset tudtam gép közelben lenni és csak 1-2 mondatos üzeneteket tudtam írni. Nagyon fáj, hogy elvesztettem, de lássuk be! Ez mind az én hibám. Csak az enyém. Egy nagy hülye, ökör, f@szfej vagyok és még minden más….

Azok a pillanatok lesznek rosszak, amikor majd haza megyek és az utcán találkozni fogunk. Nem csak kínos lesz, de fájdalmas is.