A banda (2.rész)

 

The WANTED 2009-ben

9 hónappal később

Egy téli reggel csöngettek. Gyors felugrottam a kanapéról és az ajtó felé siettem. A postás jött és levelet hozott nekem.

,,Tisztelt Nathan James Sykes! Örömmel értesítem, hogy bejutott a ’Wanted’ nevet kapó bandába. Gratulálok. Az első megbeszélés időpontja: 2009. december 16. London, Water Street 26 szám alatti irodában.

Üdvözlettel: Scooter Braun, a menedzser”

Miután elolvastam a levelet, rögtön elkiáltottam magam, hogy ’bent vagyok a bandában’.

 - Bent vagyok a bandában!!! – Kiabáltam torkom szakadtából.

 - Mi ez a nagy kiabálás fiam? – Jött ki anya a konyhából.

 - Bekerültem! – Kiabáltam még mindig és a szeme alá dugtam a levelet.

Összeölelkeztünk, majd szaladtam fel az emeletre, hogy a húgommal is megosszam ezt a nagy örömhírt. Jessica-val is örültünk egy sort, majd bezárkóztam a szobámba, hogy felhívjam Ashley-t.

Ashley-vel októberben voltunk egy évesek. Nagyon szeretem. Mindenben Ő nekem az első. Ő az első barátnőm, vele csattant el az első csók és pár hónappal ezelőtt együtt vesztettük el a szüzességünket. Soha se éreztem még ilyent. Már tudom, hogy ez a csodálatos érzés, a szerelem.

2009. december 16.

Ma reggel 5-kor keltem, hogy el tudjak készülődni és vonattal elmenni Londonba.

A két órás vonat utat végig idegeskedtem, mert nem tudtam mi fog rám várni. Próbáltam Ashley-t felhívni, hogy kellemes hangjával megnyugtasson, de alig volt térerő, így más elfoglaltságot kellett találnom, hogy lenyugtassam magam. Talán a zenehallgatás segít. Elővettem a telefonomat, bedugtam a fülembe a fülhallgatót és elindítottam az egyik kedvenc számomat. Taio Cruz – Break your heart.

Kis idő múlva a zenehallgatásomat megzavarták.

 - Szia. Ne haragudj. Ide ülhetek? – Jött be egy kopasz srác a kabinba.

 - Szia. Persze. – Megköszönte, majd helyet foglalt a velem szembe lévő székben.

 - Te is Londonban szállsz le? – Kérdezte pár perccel később.

 - Igen. Te is? – Erre csak bólogatott.

 - Londonban élsz?

 - Nem. Abbydale-ben, csak egy menedzserhez kell mennem, dolgokat elintézni.

 - Menedzserhez? Csak nem, Scooter Braun-hoz? – Kérdezte kikerekedett szemekkel.

 - De igen. Honnét tudtad? – Értetlenkedtem egy kicsit.

 - Mert én is ő hozzá megyek.

Pár mondat után kiderült, hogy ez a kopasz srác, Max George, a leendő banda társam. Még egy óra volt hátra az érkezésig és ez alatt, az idő alatt nagyon jól összehaverkodtunk. Kiderült róla, hogy Manchesteri és imádja a focit. Egy régi csapatával jelentkezett az X-factorba, de nem értek el nagy sikert. Majd ő is jelentkezett erre a meghallgatásra, amire én. Plusz, még modellkedik is. Vagy modellkedett. Ennél a résznél kicsit bebambultam, így nem tudom biztosra.

/London, Water Street 26/

Itt vagyunk egy nagy épület előtt és Max-szel egymásra várunk, melyikünk menjen be elsőnek. Azt az egyet kijelenthetem, hogy mind a ketten betojtunk.

Már vagy 5 perce, hogy kint szobrozunk. Kijött egy biztonsági őr, hogy mit keresünk itt. Elmondtuk neki, hogy Scooter-t keressük. A hatalmas férfi vagyis a biztonsági őr, betessékelt minket az épületbe és felküldött a másik emeleti irodába. Felmentünk, majd megálltunk az ajtó előtt és kopogtunk. Két kopogás után kinyitották az ajtót. Egy magas, szőke hajú nő nyitott ajtót, akin kb. 10cm sarkú cipő volt. Max látszólagosan is végig mérte a hölgyet, de engem figyelmen kívül hagyott, mert otthon vár rám a csodálatos barátnőm. A nő elállt az ajtóból és bementünk az irodába. Két férfi is ült az asztalnál. Az egyik felállt és jött hozzánk. Ő volt Scooter, majd a másik férfivel, vagyis inkább sráccal is kezet fogtunk. Tom Parker, a másik banda társ.

A menedzserünk elmondta, hogy pár napot egymásra kell szánnunk, hogy megismerjük egymást. Majd el kell kezdeni dalokat feldolgozni... Még az is kiderült, hogy lesz újabb két bandatársunk, de őket még nem választották ki, így pár nap múlva jönnek csak.

A megbeszélés után, elbúcsúztunk egymástól. Tom és Max, itt Londonban maradtak valami rokonuknál. Én meg siettem volna a vonatra, ha Ashley és az anyja nem Londonban lettek volna. Eljöttek értem kocsival és így mentünk haza.

 - Annyira hiányoztál! – Búgtam nyakába.

 - Te is nekem! – Maga felé fordította az arcomat és egy pici csókot kaptam a számra.

 - Azt hitem, hogy többet kapok! – Mondtam egy kicsit szomorúan.

 - Majd ha haza értünk. Nem akarok anyu előtt enyelegni. – A fejét a vállamra hajtotta és így utaztunk hazafelé.

 Sziasztok! :) Meghoztam a második részt.:) Jó olvasást és várom a komikat ;) :*