Fogadd el (14.rész)

2014. január 14.

Túl vagyunk a karácsonyon és a szilveszteren. Szilveszterkor sajnos nem tudtam otthon lenni, mert szilveszteri buli volt Hollywoodban, ahová a Wanted bandát is meghívták.

Sajnos volt egy olyan tettem, amire nagyon nem vagyok büszke és fogalmam sincs, hogy hogyan mondjam el Ashley-nek.

2014. január 17.

Megkezdődött az ez évi világ körüli turné is. Természetesen Ashley is velünk jött. Jelenleg Chichago-ban vagyunk és egy délutáni koncert fáradalmai pihenjük ki. Össze kell szednem minden bátorságomat és beszélnem kell Ashley-vel. Nagyon félek, mert akár tönkre is mehet a kapcsolatunk.

- Beszélhetünk? – Mentem be a szobájába.

- Persze, mondjad csak.

- Erről nagyon nehéz beszélnem…. Tudod, amikor volt az a szilveszteri buli, akkor nagyon sokat ittam és azt se tudtam, hogy hol áll a fejem… - Magyaráztam, de félbe szakított.

- Mire akarsz kilyukadni Nathan?

- Hát…hogy… - Dadogtam és egyfolytában a földet vizsgáltam.

- Jézusom! – Csattant fel. – Te megcsaltál!

- De nem volt több egy szimpla csóknál. – Védekeztem, de nem sokat segített.

Fel-alá járkált a szobában és még mindig nem mondott semmit. Az agyamon mindenféle dolog futott át. A csúnya szavakon, a pofonig minden az eszembe jutott, hogy mit mondhat vagy csinálhat.

- Nathan… Légy szíves hagyj magamra! – Mondta elég nyugodtan, mire nagy nehezen elhagytam a szobát.

Nagyon olyan érzésem van, hogy ez még csak a vihar előtti csend volt. Ennél még tuti, hogy lesz rosszabb dolog. Például a szakítás. Tudom, hogy egy nagy hülye voltam, de remélem meg tud nekem bocsájtani.

Este a fiúkkal nagyban néztük a horror filmet, amikor megjelent Ashley. Nem szólt semmit, csak leült közénk és nézte a filmet. Ismerem már annyira őt, hogy tudjam, nem szereti, sőt utálja a horror filmeket. Ha valami folytán mégis végig nézi, akkor is reszket, és oda bújik valakihez. Régebben az a valaki én voltam, de most nem mellém ült le, így esélytelen, hogy én ”vigasztaljam”.

1 óra múlva vége is lett a filmnek. Érdekes módon Ashley rezzenéstelen arccal nézte végig. Vagy nem rémisztette már meg a filmben látott undorító jelenetek vagy esetleg máson kattogott az agya.

Max felvetette azt az ötletet, hogy nézzünk meg még egy filmet, de én inkább bevonultam a szobába. Levettem minden felesleges ruhadarabot és csak egy boxerben feküdtem be az ágyba. Nem jött álom a szememre, így a telefonomat pötyögtem. Pontosabban twittereztem rajta. Nem tudom mióta telefonozhattam, de egyszer csak kinyílott az ajtó és lassú, halk léptekkel közeledett valaki felém. Gondoltam valamelyik fiú akar megijeszteni, de nem. Besüppedt mellettem az ágy és egy ölelő kart éreztem magamon és egy hajjal teli fejet a vállamon. Ashley volt az.

- Haragszol? – Kérdeztem, majd felé fordultam, ezáltal lecsúszott rólam, így szembe kerültünk.

- Az a baj, hogy nem tudok rád haragudni, akár mennyire is szeretnék.

- Akkor minden oké köztünk?

Erre csak bólintott, hogy igen. Elmondhatatlanul örülök neki, hogy megbocsájtott. Nem is tudom mi lett volna, ha ez nem történt volna meg… A szívem darabokra tört volna és még egy csomó más dolog, amibe bele se merek gondolni. De szerencsére nem így lett. Most inkább a szívemet melegség tölti el. A finom érintése a lelkemig hatolt. Hihetetlen, hogy egy érintésétől is milyen boldoggá tud lenni.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek. – Mondtam, majd az arcába lógó tincset a füle mögé helyeztem és mélyen a szemébe néztem.

Csillogást véltem felfedezni szemeiben, de nem a boldogság jele volt ez, hanem könnyezett.

- Mi a baj szerelmem? – Fürkésztem az arcát.

- El kell mondanom valamit. – Ült fel az ágyon. Felkapcsoltam a lámpát, hogy tisztábban lássam az arcát.

- Nekem bármit elmondhatsz. – Próbáltam nyugtatni.

- Munkát ajánlottak Londonba egy modell cégnél, hogy tervezzek ruhákat a modelleknek…

- Ez jó, nem? – Örültem meg a sikérének.

- Igen, nagyon jó, de ha elfogadom, akkor elszakadok tőled… Megint…és nem akarom azt végig élni, amit évekkel ezelőtt.

- Azt én se akarom… De fogadd el. – Mondtam egy kicsit letörve.

- Hogyan? – Ezek szerint nem ezt a választ várta, mert kipattantak a szemei a meglepődöttségtől.

- Fogadd el. Nem biztos, hogy akadni fog az életében még egy ilyen jó lehetőség.

- Igazad van…

Ezzel befejeztük a témát és próbáltunk aludni. Ashley hamar elaludt, de nekem csak járt az agyam. Megint elszakadunk majd egymástól, de azt se akarom, hogy miattam halasszon el, egy ilyen jó állást.