2013. december 22., vasárnap

Tátongó űr (16.rész)




Tátongó űr van a szívemben, amit csak egyetlen személy tölthet ki. A hiányérzet és a fájdalom, amit Ashley magam után hagyott, felemészt. Olyan bizonytalan ez az egész helyzet. Megbeszéltük, hogy amíg megy a távkapcsolat addig oké minden, de ha nem… Vége van… Egyszer se kérdőjeleztem meg hűségét, de elbizonytalanodtam. Túl nagy a távolság és ki tudja, hogy miket csinál vagy csinálnak vele a fiúk.
Még csak 3 hét telt el azóta, hogy Londonban elváltak útjaink. Ha tudunk, szinte minden nap beszélünk gépen vagy telefonon, de nem olyan, mint személyesen. Inkább találkoznék vele személyes 5 percre, minthogy 50 percen keresztül egy elektronikai cuccon beszélgessünk. Élőben, meg tudom neki mutatni, hogy mennyire szeretem, és ha tehetném, magamhoz láncolnám, de így csak szavakkal tudom elmondani neki, hogy milyen érzéseket táplálok iránta. Az a baj, hogy ezek tényleg csak szavak és hamar elszállnak a levegőben.







Hogy mért szeretek dalt írni? Mert ez is egy módja az érzelem kifejezésnek. Minden dal egy vagy több, de ebben az esetben egy emberhez szól. És ez az személy, a több 1000 km-re lévő szerelmemhez, Ashley-hez szól.
Sokszor elgondolkozok azon, hogy mi lett volna, ha…
… ha nem ő lett volna a stylistunk
… ha nem jöttünk volna újra össze
… ha nem fogadja el az állást
De ezek csak apróságok, akkor mi lett volna, ha egyáltalán nem találkozunk.
Nem ő ült volna mellém a suliban
Nem ő vele csattant volna el az első csók
Nem ő vele vesztettem volna el a szüzességemet
Nem tanultam volna meg ragaszkodni… szeretni… elengedni…
Ami az eddigi életemben történt, azt mind neki köszönhetem. Hihetetlen, hogy létezik egy olyan ember a földön, aki megváltoztatja az egész életemet….Olyan ember, akire, ha ránézel, akaratlanul is mosolyra húzódik a szád. Egy érintésétől, a testedet melegség járja át. A szépségétől eláll a lélegzeted. A csókjától meg áll az idő és abban az édes pillanatban nem számít más, csak te meg ő. Az idő elmúlásával nem számít, hogy reggelente a kócos hajával és smink nélküli arcával hogy néz ki. Az se számít, hogy milyen az illata, ha nincs rajta parfüm…. Ennyi idő után az apróságok nem tűnnek fel az embereknek. Ilyenkor már csak az számít, hogy úgy szeresen, mint senki más a világon.
Csak azt tudnám, hogy miért vagyok ilyen bús kedvű? Hiszen nem szakítottunk, csak nem tudunk együtt lenni. Lehet, hogy ez egy megpróbáltatás, hogy meddig bírjuk ki egymás nélkül és még jobban megerősödik a szerelmünk?
Okolhatnám magamat, hogy én erőltette az állást, de ismerem már annyira Ashley-t, hogy ez álmai állása és miattam elhalasztotta volna. Tény, nagyon jó, hogy velem akart lenni és én is örültem voltam ennek a döntésének, de azt meg nem akartam, hogy az idő múlásával megbánja a tettét….

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése