Tátongó űr
van a szívemben, amit csak egyetlen személy tölthet ki. A hiányérzet és a
fájdalom, amit Ashley magam után hagyott, felemészt. Olyan bizonytalan ez az
egész helyzet. Megbeszéltük, hogy amíg megy a távkapcsolat addig oké minden, de
ha nem… Vége van… Egyszer se kérdőjeleztem meg hűségét, de elbizonytalanodtam.
Túl nagy a távolság és ki tudja, hogy miket csinál vagy csinálnak vele a fiúk.
Még csak 3
hét telt el azóta, hogy Londonban elváltak útjaink. Ha tudunk, szinte minden
nap beszélünk gépen vagy telefonon, de nem olyan, mint személyesen. Inkább
találkoznék vele személyes 5 percre, minthogy 50 percen keresztül egy
elektronikai cuccon beszélgessünk. Élőben, meg tudom neki mutatni, hogy
mennyire szeretem, és ha tehetném, magamhoz láncolnám, de így csak szavakkal
tudom elmondani neki, hogy milyen érzéseket táplálok iránta. Az a baj, hogy
ezek tényleg csak szavak és hamar elszállnak a levegőben.
Hogy mért
szeretek dalt írni? Mert ez is egy módja az érzelem kifejezésnek. Minden dal
egy vagy több, de ebben az esetben egy emberhez szól. És ez az személy, a több
1000 km-re lévő szerelmemhez, Ashley-hez szól.
Sokszor
elgondolkozok azon, hogy mi lett volna, ha…
… ha nem ő
lett volna a stylistunk
… ha nem
jöttünk volna újra össze
… ha nem
fogadja el az állást
De ezek csak
apróságok, akkor mi lett volna, ha egyáltalán nem találkozunk.
Nem ő… ült
volna mellém a suliban
Nem ő… vele
csattant volna el az első csók
Nem ő… vele
vesztettem volna el a szüzességemet
Nem tanultam
volna meg ragaszkodni… szeretni… elengedni…
Ami az
eddigi életemben történt, azt mind neki köszönhetem. Hihetetlen, hogy létezik
egy olyan ember a földön, aki megváltoztatja az egész életemet….Olyan ember,
akire, ha ránézel, akaratlanul is mosolyra húzódik a szád. Egy érintésétől, a
testedet melegség járja át. A szépségétől eláll a lélegzeted. A csókjától meg
áll az idő és abban az édes pillanatban nem számít más, csak te meg ő. Az idő
elmúlásával nem számít, hogy reggelente a kócos hajával és smink nélküli
arcával hogy néz ki. Az se számít, hogy milyen az illata, ha nincs rajta parfüm….
Ennyi idő után az apróságok nem tűnnek fel az embereknek. Ilyenkor már csak az
számít, hogy úgy szeresen, mint senki más a világon.
Csak azt
tudnám, hogy miért vagyok ilyen bús kedvű? Hiszen nem szakítottunk, csak nem
tudunk együtt lenni. Lehet, hogy ez egy megpróbáltatás, hogy meddig bírjuk ki
egymás nélkül és még jobban megerősödik a szerelmünk?
Okolhatnám
magamat, hogy én erőltette az állást, de ismerem már annyira Ashley-t, hogy ez álmai állása és miattam elhalasztotta volna. Tény, nagyon jó, hogy velem
akart lenni és én is örültem voltam ennek a döntésének, de azt meg nem akartam,
hogy az idő múlásával megbánja a tettét….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése