A búcsú +18 (15.rész)

2014. február 05.

Eljött a búcsú ideje. Két koncert között haza utaztam Ashley-vel Glouchesterbe. Segítettem neki összepakolni, mert a munka miatt Londonba kell költöznie.

Az ágy szélén ültem és csak néztem, ahogy a szemben lévő szekrényből pakolja ki a ruháit. A könnyek már gyűltek a szemembe, amikor arra gondoltam, hogy újra el kell engednem, de a búcsú még várhat. Kiélvezem együtt létünk minden egyes percét.

Felálltam az ágyról és Ashely mögé mentem. Hátulról átöleltem és szorosan magamhoz húztam, majd belecsókoltam nyakába.

- Ne Nathan! Pakolnom kell! – Nyöszörgött, miközben csókolgattam a nyakát, de hangján érezni lehetett, hogy ő is vágyik rám.

Nem szóltam semmit csak folytattam a csókolgatást. Száját sóhajok zöme hagyta el. Még én is éreztem, ahogy karjaimban elgyengül.

- Na, most már elég lesz! – Elhúzódott tőlem és szembe fordult.

Egy hirtelen mozdulattal az ágyra lökött és fölém mászott. Ajkait az enyémre tapasztotta és vadul megcsókolt. Kezeimet végig vezettem hátán, majd belemarkoltam seggébe. Ez egy apró nyögést váltott ki belőle. Elszakadt a számtól és a csípőmre ült. Felsodorta a pólóm alját, amit egy mozdulattal le is vett rólam. Én is megszabadítottam a pólójától, majd fordítottam a testhelyzetünkön. Kezeimet végig vezettem testén, majd benyúltam a háta alá és levettem melltartóját. Végig csókoltam testét, nyakától a hasa aljáig. Újra fölé másztam és egy csókot loptam tőle. Rövid nadrágját és bugyiját lehúztam, majd felnyomtam neki az egyik ujjamat. Majd még egyet és ki-be pumpáltam. Egyre nagyon nyögések hagyták el a száját. Amikor már majdnem elélvezett kihúztam az ujjaimat és megcsókoltam. Pár pillanat után, kezeit éreztem meg férfiasságomon. Gatyán keresztül kezdett simogatni, minek hatására egyre jobban dudorodni kezdtem oda lent. Úgy éreztem abban a pillanatban, hogyha nem szabadít meg nadrágomtól, akkor ott fog szét szakadni az anyag.

- Kérlek. – Lihegtem.

Elmosolyodott és kigombolta a nadrágomat, amit boxeremmel együtt csigalassúsággal húzott le, ezzel is még jobban kínozva engem. Meleg kezeivel megfogta ágaskodó férfiasságomat és verni kezdte. Közben egy-egy csókolt leheltünk egymás arcára. Amikor már éreztem, hogy közel a csúcs, eltoltam kezeit, mert nem oda akartam elélvezni. Lába közé férkőztem és belé toltam magam. Tettemre egy hatalmas sikoly hagyta el a száját. Fokozatosan gyorsítottam a tempón, minek következtében egyre hangosabbá váltak nyögéseink.

- Nathan… én… - Nyögte.

- Én is… - Próbáltam érthetően mondani.

Pár nagy tolás után szinte egyszerre élveztünk el. Kifáradtan dőltem mellé és magunkra húztam a takarót.

- Szóval akkor ennyi volt? – Kérdeztem félénken.

- Micsoda? Mi volt ennyi? – Értetlenkedett.

- Hát… a kapcsolatunknak… te mész Londonba és meg vissza, turnézni… és…

- Te szakítani akarsz? – Ült fel az ágyon.

- Nem, de…

- Most már minden világos… - Kelt fel az ágyból és elkezdett öltözködni. – Szóval, te azt hitted, hogy nem leszünk együtt és ezért már szakítani kell??? – Erre nem tudtam mit mondani, mert nem is értettem az egész helyzetet. – Hát jó… Kaptál egy jó befejezés szexet és most márvége mindennek… - Könnyeivel küszködve ment ki a szobából be a fürdőbe.

Most már nem értek semmit. Én nem akarok szakítani, de az elkövetkezendő hónapokban nem fogjuk látni egymást és így azt hittem, hogy vége lesz köztünk mindennek. De ezek szerint nem… És már megint én vagyok olyan hülye, hogy egy ilyen félre értéssel megint a szívébe tiportam. Gyors felpattantam az ágyból, felöltöztem és a fürdő felé vettem az irányt. Kopogás nélkül benyitottam, de be volt zárva, így nem tudtam bemenni.

- Kérlek Ashley! Beszéljük meg! Félre értettem a helyzetet. – Könyörögtem neki.

Pár perc múlva kinyílott az ajtó. Ash kilépett piros, sírástól feldagadt szemekkel. Nem tudtam mit mondani neki, mert elhúzott mellettem. Szobájába ment, ahová én is követtem, mint egy szellem.

- Ne haragudj rám, kérlek. Én csak…csak…csak… - Dadogtam.

- Akkor most? Szakítottunk?? – Kérdezte szipós hanggal.

- Én nem szeretnék, de ha most bele gondolsz, több hónapig nem fogjuk látni és a távkapcsolat nem működött régebben se. – Hajtottam le a fejemet és már majdnem kicsordult egy könnycsepp.

- Igazad van… Hiányozni fogsz! – Ölelt meg jó szorosan. – Szeretlek.

- Én is szeretlek téged. Figyelj! – Távolodtam el egy kicsit tőle, hogy a szemébe tudjak nézni. – Te vagy életem nagy szerelme és sose foglak elfelejteni. Életem végig szeretni foglak, akármi mi is történjen velünk az elkövetkezendő időkben. Oké?

-Tudod, hogy te vagy a minden. – Bújt még egyszer hozzám. – Szeretlek!! Nagyon, nagyon, nagyon szeretlek!!!!