Akkor... Újra együtt? (11.rész)

Az nap este

Üzenet beszélgetés

Ashley – Bella ( Ash legjobb barátnője, aki ismeri az egész Nathanös sztorit)

A: Megcsókoltam Nathant. :$

B: Na neee!!! :O És? De mért? :OO

A: Nem tudom.. Csak vágytam a csókjára :$ És olyan jó volt *.*

B: Beszéljünk komolyan! Milyen érzéseket táplálsz Nathan iránt?

A: Szeretem… de nem azzal az igazi szerelem szeretettel. Ha nem csak előjöttek a régi érzések… És olyan jó lenne vele lenni, de ez esélytelen…:/

B: Mert? O.O

A: Mert ő egy híresség, én meg csak egy kis szürke egér vagyok a semmiségben...Plusz nem is biztos, hogy ő újra akarja kezdeni…

B: Ha szereted, akkor mondd el neki. Ha viszonozza, akkor minden happy, ha nem, akkor legalább megpróbáltad…

Nathan szemszöge

Tisztálkodás és vacsora után bementem Ashley-hez megbeszélni az elmúlt órákban történteket.

- Beszélhetünk? – Mentem beljebb hozzá.

- Persze. – Ültem le az ágyára.

- Szóval, neked mit jelentett a csók? – Kérdeztem félénken.

- Hát…nem is tudom… Egyszerűen csak jó volt újra megcsókolni… Neked? – Kérdezte ő is félénken.

- Detto… Mit gondolsz? Lehet ebből több is?

- Ha nem lenne ez a helyzet, akkor igen, de így passz… - Na, ebből semmit se értettem.

- Mégis milyen helyzet?

- Hát, hogy te már sztár vagy. Én meg…én. – Hajtotta le a fejét.

- Figyelj. Én is ugyan olyan vagyok, mint bárki más, csak én énekelek, te meg rajzolsz. Én elértem a célomat és tudom, hogy nem sokára az általad tervezett ruhákat fogja mindenki hordani…-

Mondtam a biztató szavakat, amiket komolyan is gondoltam. Szerencsére monológommal egy mosolyt tudtam csalni az arcára… És most jöhet a nagy kérdés, amit félve kérdezek meg, de tudnom kell rá a választ.

- Szóval… Mit gondolsz? Lehetne újra közös jövünk? – Kérdeztem meg félénken, mert nem tudtam biztosra a választ.

- Lehet…de…de…de… - Hajtotta le a fejét.

- De? – Néztünk újra egymás szembe.

Nem igazán értettem, hogy most mi van. Elmosolyodott és kitárta karjait, utalva arra, hogy ölelést akar. Elmosolyodtam és megöleltem. Kezdett hátra dőlni, így fekve öleltük tovább egymást. Fejemet a nyakába fúrtam és mélyeket szippantottam kellemes illatából, majd egy puszit adtam ütőerére, ahol éreztem minden egyes szívdobbanását. Még pár percig így voltunk, majd eltávolodtunk egymástól.

- Akkor újra együtt? – Kérdezte csillogó szemekkel.

- Nagyon remélem.

Csak néztük egymást. Elmeredtem egymás szemeiben… A szememről mindig az jut eszembe, hogy Ashley azt szokta mondogatni, hogy nem tetszik neki, amikor egy srácnak zöld szeme van… Mivel nekem is zöld szemem van, így ez egy kicsit bántó szokott lenni, de mindig elmagyarázta, hogy az enyém kivétel, mert látja benne, hogy mennyire szeretem.

- Azt hiszem, hogy alszok. – Feküdt az ágy egyik oldalára.

- Akkor aludjunk. – Céloztam arra, hogy vele akarok aludni, és már vettem is le a nadrágomat és a pólómat.

- Te meg mit csinálsz? – Kérdezte nagy vigyorral az arcán.

- Hát ha már együtt vagyunk, akkor mért aludjunk külön? – Vigyorogtam.

Befeküdtem mellé, ő pedig a mellkasomra helyezte a fejét, így a karjaimba tudtam zárni. Magunka húztam a takarót, leoltottam az éjjeli szekrényen lévő kislámpát és már aludtunk.

 -Ashley?! Fent vagy még?

- Hm? – Nézett fel rám.

- Nem kaptam jó éjt puszit! – Néztem rá szomorúan.

Elmosolyodott, majd a másik pillanatban már ajkait ízleltem.

Másnap

Ma reggel jöttem rá, hogy Londonba utazunk, csak is azért, hogy egy fotózáson vegyünk részt, meg még eltöltünk ott pár napot. Vagyis… Ashley csak a fotózás végéig lesz velünk, majd haza utazik Glouchester-be. Hihetetlen, hogy csak most kaptam vissza és megint el kell válnunk egymástól. Nem baj. Ha két évet vártam rá, akkor ebbe a pár napba talán nem halok bele, hogy nem láthatom.