Te döntesz! (17.rész)

2 hónap után

2 hónapon keresztül nem láttam Ashleyt és már őrülten hiányzik. Csak úgy tudom elviselni a hiányát, hogyha minden nap megnézem a képeit és lesegetem a tweetjeit…

Nagyon furcsa dolog történt az egyik koncert végén. A színpadon kicsit hátra vonultam inni, amikor a színpad szélén megláttam Ashley-t. Azt hittem káprázik a szemem, ezért dörzsölgetni kezdtem és még mindig láttam. Akkor most tényleg nem képzelődöm? Engem nézett és mosolygott miközben integetett. Nagyon elbambultam gyönyörűségétől, ezért a többieknek kellett visszarángatniuk a földre. 3 dal után, vége is volt a koncertnek és, mint a villám, olyan nagy sebességgel mentem le a színpadról. Ashley felé vetem az irányt és olyan nagy lendülettel öleltem meg, hogy majdnem elestünk.

- Gyere. – Megfogtam a kezét és az öltözőmbe húztam.

Beérve a helyiségbe Ashley ajkainak rontottam. Olyan finomak és puhák voltak. Csókja méz édes volt, mint mindig. Nyálcsere után homlokunkat összedöntöttük. Arcát a kezeim közé vettem és még egy csókot leheltem szájára.

- Még mindig ugyan olyan gyönyörű vagy, mint voltál és annyira hiányoztál. – Öleltem magamhoz jó szorosan.

- Nathan, megfujtasz!

- Ne haragudj! – Engedtem el magamtól.

A szobában lévő kanapéra ültem és Ashleyt az ölembe húztam. Lenge póló volta rajta, így egy kicsit lehúztam a vállán, hogy egy-egy csókot adjak a fedetlen részre.

- Olyan jó érzés, hogy ennyire örülsz nekem, mert van egy hírem. – Állt fel az ölemből és elkezdett járkálni. – Szóval, emlékszel arra a búcsú estére?

- Még szép, hogy emlékszem. – Vigyorodtam el kajánul.

- Hát…tudod…ugye akkor nem védekeztünk és utána elfeledkeztem róla és nem szedtem be gyógyszert… És hát… Terhes lettem… - Nagyon gyorsan hadarta el mondanivalóját,  de minden egyes szavát értettem.

T-t-t-t-t-t-terhes???? Erre a szóra szívem kihagyott ez ütemet. Nem azért, mert ennyire megörültem ennek a hírnek, hanem lesokkolt. Még egy hang se jött a ki a számom. Kikerekedett szemekkel, sokkos állapotban ültem a kanapén.

- Figyelj! – Leguggolt elém és megfogta a kezeimet. – Akármi is a véleményed, de én meg fogom tartani…és mivel ez az én nagy hülyeségem következménye, ezért nem várom el tőled, hogy vállald a felelősséget. Csak azért mondtam el, hogy tudjál róla. – Megráztam a fejemet, hogy észhez térjek, majd felálltam és felhúztam magamhoz Ashley-t.

-Tudod jól, hogy te vagy az egyetlen lány, akitől gyereket akarok. De most még nem. Szóval… Sajnálom, de most nem fér bele az életembe egy gyerek. Ne haragudj!

- Meg értem… Akkor én megyek is… - Adott egy puszit az arcomra és indult az ajtó felé.

- Várj! Akkor most vége?

- Hát… Te döntesz! Vagy én és a gyerek, vagy sehogy…

Erre nem szóltam semmit, mert ez tényleg nem úgy megy, hogy jön egy gyerek és hip-hopra itt hagyhatom a bandát. Épp az a bandának a lényege, hogy nem hagyjuk cserbe egymást. Magamról is alig tudok gondoskodni, nemhogy egy gyerekről. Nekem a zenélés a munkám. Ebből élek. Nem tudok egy gyereket vállalni, ezért ennek az a következménye, hogy elvesztettem Ashley-t és ezt a tettemet soha, de soha a jó büdös életbe nem fogja megbocsájtani. De mivel az én gyerekem is lesz, így muszáj gondoskodnom róla…