2013. december 28., szombat

Gondolatok (18.rész)


Már vagy eltelhetett két hét is azóta, hogy Ashley bejelentette, hogy terhes. A bejelentés után a fiúk észrevették rajtam, hogy valami gond van. Elmondtam nekik a nagy hírt. Tátva maradt a szájuk a meglepődöttségtől. Kaptam tőlük hideget és meleget egyaránt. Hideget azért, mert Ashley szemébe mondtam, hogy nem tudok a gyerekkel foglalkozni. Meleget pedig azért, mert kiálltak mellettem, meg persze gratuláltak. Drágalátos anyukám is felhívott. Kiderült, hogy rákérdezett Ashley-nél a kapcsolatunkra és ő mindent elmondott neki. Ennek a következménye az lett, hogy kaptam egy jó nagy fejmosást. Voltam én abban a pillanatban anyunak a felelőtlentől elkezdve, egy barom állatig minden, csak rendes ember nem. Ebben a legrosszabb, hogy igaza is volt. De az egy picit felvidított, hogy a végén, a düh kitörése után, boldogság töltötte el attól, hogy nagymama lesz.

2014. március 02.
Elszántam magam arra, hogy felhívom Ashley-t és megbeszélem vele ezt az egész baba témát. 100-szor hívtam, de mindig az üzenetrögzítő kapcsolt be. Ezt a témát nem így szeretném vele megvitatni. Hogy mi késztetett rá, hogy felhívjam? Annak két oka van.
Egy: Siva beszélt a fejemmel, hogy egy gyerek nagydolog és Ashley-nek is, és a babának is, szükségem van rám. És ha most nem lépek, akkor egyikőjüket se láthatom az elkövetkezendő időben.
Kettő: Nem akarom, hogy apa nélkül nőjön fel, mint ahogy én.

Ashley szemszöge
Eközben Londonban
Kicsit fáj Nathan hozzáállása a gyerek kapcsán, de nem tudok ellene mit tenni. Nem tudom kényszeríteni semmire se. De nem baj. Most az életemben minden jól alakul. Van egy nagyon jól fizető állásom, amit szeretek is. Nagy változatos munka. Ruhákat tervezek, amiket vagy én varrok meg, vagy mások. De amit a legjobban szeretek az, az hogy a modelleket én öltöztethetem fel. Álmaim állása. Azt is megengedték, hogy haza költözhessek Glouchester-be és otthon végezzem el a kitűzött feladatokat.
Mivel pár hónap múlva jön a baba, így arra gondoltam, hogy veszek magamnak egy saját házat és ott eléldegélünk kettecskén. Munka mellett másra is kell időt fordítanom, a kedvenc időtöltésemre, a vásárlásra. De most nem magamnak veszek cuccokat, hanem a picinek. Jó sok mindent be kell szerezni. A lista eleje, így kezdődik: cumik, cumisüvegek, babakocsi, kiságy, hordozó és még sok más...
Visszatérve Nathan-re… Egyik nap vagy 10-szer, ha hívott. Mivel munka közbe voltam, így nem tudtam felvenni. Úgy voltam ezzel a dologgal, ha akar valamit, majd visszahív, mert én nem fogom. Tény, jó lenne újra hallani a hangját, mert (bocs a kifejezésért) kibaszottul hiányzik, és még mindig nagyon szeretem, hisz a szívem alatt hordom a gyerekét.

Nathan szemszöge
2014. április 18.
Ashley üzenete: Nagyon boldog születésnapot! Most már tényleg felnőtt vagy!:)

Milyen aranyos, hogy gondolt rám, ezért felhívom. Három csöngetés után fel is vette.
- Szia. – Szólt bele kellemes hangjával.
- Szia. Megkaptam az üzenetet és köszönöm szépen.
- Szívesen.
-És… mi van veled? – Kérdeztem, de aztán rájöttem, hogy már ketten vannak, így gyors javítottam magam. – Vagyis… Izé… Veletek?
- Meg vagyok, köszi. A pici is nődögél. 
Még pár szót váltottunk, majd megbeszéltük, hogy majd valamikor haza megyek és találkozunk. Nyugodtan megbeszélünk mindent.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése