Már vagy
eltelhetett két hét is azóta, hogy Ashley bejelentette, hogy terhes. A
bejelentés után a fiúk észrevették rajtam, hogy valami gond van. Elmondtam
nekik a nagy hírt. Tátva maradt a szájuk a meglepődöttségtől. Kaptam tőlük
hideget és meleget egyaránt. Hideget azért, mert Ashley szemébe mondtam, hogy
nem tudok a gyerekkel foglalkozni. Meleget pedig azért, mert kiálltak
mellettem, meg persze gratuláltak. Drágalátos anyukám is felhívott. Kiderült,
hogy rákérdezett Ashley-nél a kapcsolatunkra és ő mindent elmondott neki. Ennek
a következménye az lett, hogy kaptam egy jó nagy fejmosást. Voltam én abban a
pillanatban anyunak a felelőtlentől elkezdve, egy barom állatig minden, csak
rendes ember nem. Ebben a legrosszabb, hogy igaza is volt. De az egy picit felvidított,
hogy a végén, a düh kitörése után, boldogság töltötte el attól, hogy nagymama
lesz.
2014.
március 02.
Elszántam
magam arra, hogy felhívom Ashley-t és megbeszélem vele ezt az egész baba témát.
100-szor hívtam, de mindig az üzenetrögzítő kapcsolt be. Ezt a témát nem így
szeretném vele megvitatni. Hogy mi késztetett rá, hogy felhívjam? Annak két oka
van.
Egy: Siva
beszélt a fejemmel, hogy egy gyerek nagydolog és Ashley-nek is, és a babának is,
szükségem van rám. És ha most nem lépek, akkor egyikőjüket se láthatom az
elkövetkezendő időben.
Kettő: Nem
akarom, hogy apa nélkül nőjön fel, mint ahogy én.
Ashley
szemszöge
Eközben
Londonban
Kicsit fáj
Nathan hozzáállása a gyerek kapcsán, de nem tudok ellene mit tenni. Nem tudom
kényszeríteni semmire se. De nem baj. Most az életemben minden jól alakul. Van
egy nagyon jól fizető állásom, amit szeretek is. Nagy változatos munka. Ruhákat
tervezek, amiket vagy én varrok meg, vagy mások. De amit a legjobban szeretek
az, az hogy a modelleket én öltöztethetem fel. Álmaim állása. Azt is
megengedték, hogy haza költözhessek Glouchester-be és otthon végezzem el a
kitűzött feladatokat.
Mivel pár
hónap múlva jön a baba, így arra gondoltam, hogy veszek magamnak egy saját
házat és ott eléldegélünk kettecskén. Munka mellett másra is kell időt
fordítanom, a kedvenc időtöltésemre, a vásárlásra. De most nem magamnak veszek
cuccokat, hanem a picinek. Jó sok mindent be kell szerezni. A lista eleje, így
kezdődik: cumik, cumisüvegek, babakocsi, kiságy, hordozó és még sok más...
Visszatérve Nathan-re…
Egyik nap vagy 10-szer, ha hívott. Mivel munka közbe voltam, így nem tudtam
felvenni. Úgy voltam ezzel a dologgal, ha akar valamit, majd visszahív, mert én
nem fogom. Tény, jó lenne újra hallani a hangját, mert (bocs a kifejezésért)
kibaszottul hiányzik, és még mindig nagyon szeretem, hisz a szívem alatt hordom
a gyerekét.
Nathan
szemszöge
2014. április
18.
Ashley
üzenete: Nagyon boldog születésnapot! Most már tényleg felnőtt vagy!:)
Milyen
aranyos, hogy gondolt rám, ezért felhívom. Három csöngetés után fel is vette.
- Szia. –
Szólt bele kellemes hangjával.
- Szia.
Megkaptam az üzenetet és köszönöm szépen.
- Szívesen.
-És… mi van
veled? – Kérdeztem, de aztán rájöttem, hogy már ketten vannak, így gyors
javítottam magam. – Vagyis… Izé… Veletek?
- Meg vagyok,
köszi. A pici is nődögél.
Még pár szót
váltottunk, majd megbeszéltük, hogy majd valamikor haza megyek és találkozunk.
Nyugodtan megbeszélünk mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése